Új bejegyzés Frissítés

2017.05.23. 14:53 Kati

Hurrá!! Ezt mondom én már 9 éve! https://444.hu/2017/05/23/lehet-hogy-az-emberiseg-nem-afrikabol-hanem-europabol-szarmazik És én csak a gyöknyelvészetből következtettem ki. Abból, hogy: 1. A mai sémi nyelvek eredete É-Afrika.  2. A legrégibb előembert a Csád-tó mellett találták, 6-7 millió éves. 3.  A Csád-tó a Földközi-tenger maradványa, mert az Atlanti többszörös beáradásakor addig ért le - közben meg folyton kiszáradt.  Amikor kiszáradt, le lehetett jutni Afrikába. Amikor elárasztódott, csak szigetek maradtak szárazon belőle.  4. A Rudapithecus (majomember, közös ős) 1o millió éves. Leszármazottai: a pre-heidelbergi (magas-csupasz, ez volt az "európai vizimajom": valójában már előember) / és a pre-neander (zömök, szőrös, ebből lesz majd a neander-Sapiens). Ez a két előemberi alfaj részben a KM hegyein is keveredett már, és helyben is továbbfejlődött: ez lehet a cro-magnoni őse. A csupasz pre-heidelbergi nem bírta a hideget, mindig délebbre vándorolt, de százezer évekre elakadt a szigetek fogságában. Nagyon kevés élelem volt (izolált zsugorodás): ettől lett ismét olyan kicsi, mint egy majom. De már két lábon is tudott járni és emberszerű fogazata volt (search: a toumai lelet). 1-2 millió évvel ezelőtt: Az előemberi nyelv igen rövid indulatszavakból állhatott, amelyekben még nem voltak szófajok. 2oo.ooo évvel ezelőtt: a legrégibb Homo-Sapiens(ek, több alfaj is volt) nyelve egy primitív gyöknyelv-szerűség. Igen rövid szavak - az ugatós-karcos torokmagánhangzók és a mássalhangzók még nem különülnek el, az előragozás már megkezdődik. Európa és Afrika – hajózás nélkül még csak a Közel-Keletnél volt átjárható – néha, helyenként. Jöttek is fel folyton, már 2 millió éve is: a meghökkentően változó testméretű dmanisi előember! A gyeniszovai lelet már SAPENS-neander-és még egy alfaj keveréke. A "még egy alfaj" genetikája ma is megtalálható az Indonéz szigetvilág őslakóiban.   Európának, az utolsó százezer években (jégkorszakok) állandóan belakható része csak a Kárpát-medence volt. Az észak-afrikai és a közel-keleti sémi nyelvek ma is (azóta persze továbbfejlődött) gyöknyelvek. A KM ősnyelv, a múltban, a sémi gyöknyelvek primitív változata volt. A KM gyöknyelv másképp: a sumér és a (szerintem azzal rokon éneklő-kínai nyelvek) megint másképp fejlődtek tovább. A KM gyöknyelv ragozni, majd (a nyelvtani szerkezetek kialakulásakor) – láncragozni kezdett. Gyökszerkezetük azonban mind a séminek, a kínainak, és a KM-ből szétsugárzó nyelveknek egyaránt – a mai napig fennmaradt.

2017.05.22. 18:13 Krizsakata

Az alanti témakörről összerendezett, bővített tanulmányt teszek fel a JÖN! Tudománytalan (oldalt) modulba, ahol a legfelső cím lesz: Az indoeurópai - a finnugor nyelvészet is - tudománytalan. Emlékeztetek rá, hogy a rövid válaszaim, hozzászólásaim kivételével minden írásomra szerző jog - copyright - vonatkozik. Tehát bárhol, bármennyi részletet csak az én írásos hozzájárulásommal lehet idézni belőlük.

2017.05.18. 06:49 Krizsakata

Az indoeurópai – azon belül a finnugor nyelvészet – tudománytalan. Vázlat, utána majd magyarázat: 1. A nyelvtörténeti vizsgálatoknak párszáz / 1-3000 / de max. 6000 évre "visszatekintve" sincs értelmük. 2. Nyelvcsaládok felállításának napjaink nyelveiből / de még 1-3 ezer évre visszatekintve sincs értelme. 3. A természetes nyelveknek semmi közük nincs a mesterséges (mint a latin) és a keverék-nyelvekhez. 4. A természetes nyelvek gyökszerkezete betonszilárd – csak a mesterséges nyelvek, amik: „folyton változnak”. 5. Az értelem hordozó nem is az összes beszédhang? – Nem. Csak a mássalhangzók. 6. A tőszavak nem véletlenszerűen álltak össze a beszédhangokból. Eredetük 4-500 örökletes agyi reprezentáció leképezése, amik többszázezer évesek: forrásaik pedig a természeti hanghatások. 7. A magán és mássalhangzók egyaránt flektálnak (csereberélődnek)? Nem, csak a magánhangzók. 8. A beszédhangok egyidősek? Nem, a hangok őshangokra és a későbbi hangváltozásokra oszlanak. 9. A hangváltozások iránya megfordítható? Nem, hanem egyirányúak – az őshangoktól az újabbakig.

2017.05.15. 04:25 Krizsakata

A hivatalos nyelvtudomány legfőbb dogmája: “a nyelvek folyton változnak”. NEM! Csak a mesterséges, vagyis a csinált nyelvek. A TERMÉSZETES NYELVEK 1 és 2 mássalhangzós vázai / a vázak flektált gyökszavai / e gyökszavak hatalmas szóbokrokrai, amelyek (pl. a magyar) szókincs legnagyobb részét alkotják – évezredek alatt sem változnak. Nem is képesek változni, mert a szóbokrok, amelyek több tucat (néha többszáz) szót tartalmaznak, egyidőben soha nem tűnhetnek el a nyelvből. Akármennyi szó is veszett ki – mondjuk 3000 év alatt – a KR gyök “kör” gyökszavának bokrából (körte, köret, Körös, köröm, körül, köröz, körzet, körző, körönd, környék) – egyszerre az összes nem veszhetett ki - s a gyökszó továbbélt. Milyen nyelvek “változnak folyton”? Csak a mesterséges nyelvek. Pl. a 2000 éves gyarmati adminisztráció nyelve, a mű-latin. S annak keverék-leszármazottai: angol, francia, spanyol, román, stb.). Hasonlóak a két-többféle nyelv keveredéséből származó ú.n. kreol nyelvek. Sajnáljuk is őket, mert a mesterséges nyelvek anyanyelvi használata, ami a természeti jelenségek sokmillió éves agyi huzalozását kihasználatlanul hagyja, nehezen kiküszöbölhető intelligencia deficitet okoz. Egyszer talán majd ezek a nyelvek is egyensúlyba jutnak? Talán…)  A természetes nyelvek is használnak ugyan bejövő, majd gyakran el is avuló jövevényeket (pl. diszk, fonetika, laboratórium, intelligencia, deficitJ, stb.) de ezek mennyisége a szókincs elenyésző (20% alatti) része marad. Ennél többet csak a mesterséges szaknyelvek tartalmaznak. A beszélő azonban soha nem sajátít el az élete folyamán többszáz szakmát, hanem csak (jó esetben) kettőt-hármat – amivel egy nemzetközi nyelv néhány szeletét sajátítja el. A szaknyelvek szókincse azonban nem! - nem része a természetes nyelveknek.

2017.05.14. 18:05 Kati

Az indoeurópai – azon belül a finnugor nyelvészet – tudománytalan. Miért? 1.   A nyelvek kutatásának lehetséges kronológiai határát max. 6000 évre állapították meg. Indok: ennél régebbi, megfejthető írásos adatok nincsenek. Válasz: ennél régebbi pont-pont-vesszős, hierolgifás és rovásjellegű szórványok vannak ugyan, csak azokkal a hivatalos nyelvtudomány nem foglalkozik. Amatőr megfejtők sokan próbálkoznak, de az eredményeik (általában, vannak kivételek) nem meggyőzőek. Csatlakozom tehát a hivatalos Összehasonlító Történeti Nyelvészet (H.Ny.) érveléséhez: 6000 évnél régebbi, tudományos színvonalon megfejthető nyelveket, azok hangállományát, szókincsét, nyelvtani szerkezeteket - nem ismerünk. Az következik ebből, amit a (H.Ny.) állít, hogy a mai nyelvek (sőt nyelvcsaládok?!) közös ősét (és a beszélő népek vándorútjait, a nyelvüket ért szomszéd-hatásokat) a 6000 éves intervallumon belül KELL megállapítani? Mert ezt álltjak. De nem kell, ami lehetetlen. S ez már több, mint tudománytalan dolog – ez csalás. 2. A nyelvcsaládok kijelölése – 6000 / 2000-1000 / párszáz éves időkorlátokon belül – abszolút tudománytalan. A „szabályos hangmegfelelések” – egy dogma. Indokolás: A hangváltozások (K/H/G, T/Sz/Z, T/D, B/V, N/M, stb.– bármely két nyelv között is működhetnek!! Sőt idővel azonos nyelven belül is változtathatják a szóalakot. Ehhez nem kellenek nyelvcsaládok!  A mai nyelvtani és mondattani jellemzők többsége kifejezetten új, még 2000 évvel ezelőtt sem létezett. A nyelvek legnagyobb részének még egyezer / párszáz éve / vagy akár a jelenkorig (pl. az ú.n. “finnugor nyelvek” többségénél soha) nem volt saját írása. Jelentősebb élő beszélőközösség hiányában megbízható hangfelvételek sem lehetnek. (Egy-két elöregedett beszélő “nyelve” bármilyen nyelvkeveredés eredménye is lehet, ami sem a kihaló nyelv szóállományát, sem nyelvtani szerkezetét nem hitelesíti). Ilyen nyelveket belevonni a nyelvcsaládokba tehát – ismét tudománytalan. Folytatás: a hivatalos nyelvtudomány legfőbb dogmája.

2017.05.11. 07:29 Krizsakata

Feltehetően az egyik magyar (nem nyelvészet profilú) egyetem munkatársától érkezett hozzám a harmadik email. Amelyben matematikai módszer alkalmazását ajánlja fel X.Y. (ritka név) a nyelvészethez. Mivel a harmadik válaszom sem ment át, itt teszem azt közzé: Üdvözlöm, X.Y. A kezdeti érdeklődésemet tartalmazó korábbi válaszom nem jutott át. A számítógépemben pedig zavaró szókereső applikáció jelent meg - de mielőtt technikust hívtam volna, letisztult.  Idézem: „…a nyelvek közötti távolságot-közelséget egzaktabb módon tudnánk megadni”. Válasz: A nyelvek közötti (milyen nyelvek!?) távolság definiálására a hivatalos nyelvészetben fellelhető eszköztár tudománytalan. Erre (és ált. a világ jelenségeinek összehasonlítására) önmagában matematikai módszer sem alkalmas. A matematikai módszer premisszáit (amelyek a kutatási módszeremből erednek) viszont csak én tudnám - esetleg - megadni. Az érdeklődésem arra irányult, hogy előbb én kellene megismerjem az idevonatkozó matematikai módszert (amihez fel kell újítanom a régi - ELTE TTK - ismereteimet). A szanszkrit leszármazott nyelveit sem olvasom / beszélem - de még ha kompetens volnék is, ez a kérdéskör (i.e. 2-4. század) már a probléma közepébe ugrik bele. Nyelvészeti kutatásokra csak azok a nyelvek alkalmasak, amelyeket a kutatni vágyó „elég jól” ismer. Ez azt jelenti, hogy a nyelv teljes szótáranyagát kezelni: az írásképet kiolvasni, fonetizálni és lefordítani képes. Az egy évtizedes kutatásaim során tehát csak ilyen nyelvekkel foglalkoztam: anyanyelvi magyar / több évtizede beszélt héber / orosz / angol / német. Még szóbajön 3, általam kevéssé ismert (rövid ideig tanult) nyelv:  francia, a mű-latin, és finn.  Tájékozódásra a saját honlapomon fentlevő munkáimat javaslom, amik nagy részét folyamatosan újítom. Ezekből az interneten (három különböző honlapon) több változat is megtalálható. Mindig csak a legújabbak vannak érvényben (kb. 2015-tól). A megszólításokról: nálam a tegeződés a természetes. De tiszteletadás céljából a magázódást is kézenfekvőnek tartom. Tisztelettel: Krizsa Katalin.

2017.05.09. 16:50 Kati

Közlemény:: Mivel az évek óta alig használt Facebook fiókom kezelhetetlenné vált, a mai napon töröltem.

2017.05.09. 03:29 Kati

AVAR A „lomb” (nép) nem a Kárpát-medencében „hullott le”, hanem ott, ahonnan elvándorolt. A szóalak és az értelme pedig biztosan sok ragozó-gyöknyelvben megvolt (arrafelé, ahonnan elvándoroltak). Csak azok a nyelvek nem maradtak fenn „írásos” alakban. (Vagy fennmaradtak ugyan, de rovásírásként…) Mi maradt fenn, könyvtárnyi írásos szövegben 2500 év óta? A héber. S mivel elődje, az akkád is csak úgy-ahogy van megfejtve – nincs más. De a héberben hatalmas szóbokorai vannak  az XVR gyöknek (az X bármely magánhangzó). Avȧr = a múlt, elmúlt, elment, elvándorolt, folyón átkelt. Over = ugyanezek a szavak jelenidőben. Avirá = átkelés, komp. Avur = -ért, -nak, miatt. Ever = oldal. Evrá = szárny, végtag, evrá = düh, harag (éber). A B/V hangváltozás közismert, a héberben még két külön betűje sincs, csak egy. Iber = teherbe ejt (kidudorodó, kiterjedt: ibrik, Ibéria). Most nézzük az ibrik szót - ahol nem héberJ. Tótfalusi etimológiai szótár: ibrik ‘csésze, csupor, kisebb korsó’. Az oszmán-török ibrik átvétele, amely egy azonos arab, végső soron perzsa szóból származik. Aha, csak sem az oszmán-török nem létezett, sem az arab nem volt még feltalálva – és perzsa írás sem maradt fenn abból a korból, amiből a teljes héber nyelv megvan és prímán olvasható. Jó, de mindennek mi köze a magyar nyelvhez? Az, hogy a láncragozó-gyöknyelvek eredetileg csak szimpla gyöknyelvek voltak (nem, vagy csak nagyon keveset ragoztak).

2017.05.08. 15:58 Kati

A T (ős)hang kronológikus hangváltozás lánca: T - D - S/Sz - Zs/Z, de! a D máshol alalult ki (keletebbre). A magyar VÍZ esetére mind megvan: kiveti - vidd (és voda) - wisz (és wes(z)i finn veszi a kiejtés) - (Wasser) - meví (héber, ahol a me- csak előrag). Szóval nemcsak T-Sz-Z. Megjegyzés: a finnben kizárólag csak w van, hiába irják v-vel.

2017.05.08. 14:57 varnai

A K/H és T/Z hangváltozással kapcsolatban jegyzem meg, hogy a "finnugor nyelvcsalád" elméletben is, és még sok helyen máshol jelen lévő "hangtörvények" a valóságban nem "törvények", legfeljebb hangváltozási trendekre utalhatnak. Ezt jelzi a rengeteg kivétel. (Ha a finn: kota -ból alakult magyar: ház szó esetében lejátszódott volna a hangtörvényes átalakulás a finneknél meg nem, akkor a finnugor: *vete -ből miért lett a finnben is: vesi, nem csak a magyarban: víz? Hány szót is érint ÖSSZESEN egyik-másik "finnugor" "hangtörvény"?) Másik megjegyzés: egy bizonyos kata szóból a latinban is casa (= kunyhó, ház) lett, ahogy a germánoknál egy *kuta szóból hus, huis, house, Haus, stb. Most készülök írni a KOTA szó rokonságáról egy cikket, ha időm engedi és elkészül, szerintem nagyon tanulságos lesz. A nyelvcsalád-elméletek a szótan szintjén nem sokat érnek: egy szó rokonsága sem ismer nyelv(családi) határokat. Mert aki több nyelven is beszél, keverni fogja a szókészletet valamilyen mértékben. Erre jó példa Pázmány Péter fennmaradt írásai, ahol a magyarba rengeteg idegen - főként latin - szót kever. Vagy ott van Habsburg György, aki nem a szavakat keveri, hanem a magyar nyelvet német szórend szerint beszéli. Ha már előkerült: Varga Csaba szerintem túl szabadon értelmezte a matematikai statisztikát a szóelemzéseknél. Ugyanis két szó úgy is rokon szokott lenni, ha nem pontos hangtani megfelelői egymásnak, de azonos hangtani kategóriájú hangokból állnak. Ez azt jelentené, hogy pl. a ház szó és egy vele rokon 3 betűs szónál a véletlen egyezés valószínűsége - hat mássalhangzó-kategóriát és kettő-négy magánhangzó-kategóriát feltételezve: 1:72 / 1:144. Varga Csaba szerint ugyanez: kb. 1: 16 000 (40 mássalhangzót és 10 magánhangzót véve). Viszont Varga Csaba is egymással rokon(ítható) hangtanú és nem azonos szavakat hasonlított össze.

2017.05.07. 07:26 Kati

Folytatás: Akkor miért "kérem számon" a módszertant? (Pontosabban miért tudja a hivatalos nyelvészet pl. Varga Csabát sarlatánnak minősíteni?) Én csak a tudományos módszertant hiányolom, de valódit - nem pedig a tudománynak álcázott tekintélyelveket / csalást. Vegyük a gyöknyelvészet módszertanát: két különböző nyelv szavainak rokonságát csak akkor fogadjuk el, ha 1. mindkét nyelvben van közös jelentésű szóbokruk. 2. Ha a két nyelv teljes szótáranyaga sem mond ellent annak, hogy az innen-és onnan kiválasztott két szócska közös eredetű lehet. EMIATT a gyöknyelvésznek arra is ki kell dolgozni módszertant, hogy mely szavakat tekintünk jövevénynek, és mióta? Amik ugyan benne vannak a szótáranyagban, mégsem bizonyíthatnak írásos adatokkal is megtámogatott / és időben meghatározott múltból származó – közös származást. A nyelvész, ha tudományos szinten kutat, részletesen ki kell dolgozza és be is kell mutassa a komplex kutatási módszertanát. Ehhez pedig nem elég annyi, hogy matematikailag (helyesen) zárja ki a véletlen szóegyezések nagy tömegének lehetőségét.

2017.05.07. 07:23 Kati

Varga Csaba helyes megállapítások ezreit közli a magyar nyelvről. A más nyelvekkel való összehasonlításainak (szópárosainak) nagy része is tudományosan is visszaigazolható. Ezért volt nyelvész. Azt jelenti ez, hogy nyelvész kutató is volt? Nem. Tudományos értelemben nem volt kutató. Miért nem? 1. Mert egyes szavakat egy másik nyelv egyes szavaival még akkor sem lehet közös eredetűnek tartani, ha a kiejtés és a jelentés pontosan azonos. Még kevésbé, ha csak hasonló. Pedig tény, hogy legkülönbözőbb nyelvek szavainak százai-ezrei rokonszavak. Sőt V. Cs. matematikai módszerrel azt is bebizonyította, hogy a véletlen szóegyezések valószínűsége elenyésző – gyakorlatilag nulla. Hogy két nyelv között még 3-4 véletlenül azonos, vagy néhány tucat nagyon hasonlót szót sem várhatunk. Pedig nemcsak százával, hanem gyakran ezrével vannak. Akkor mi nem tudományos Varga Csaba munkásságában? Az, hogy a nyilvánvaló igazságot bizonyíthatatlan feltételezéssel (a magyar a világ ősnyelve) fejelte meg. Mondta volna úgy, hogy egy „magyar-féle” nyelv az ősnyelv – vagy nevezte volna pl. „kárpátnyelvnek”? A világ ősnyelvének csak olyan ember nevezhetne bármit, aki ismerné az összes nyelveit. Vagy legalább beszélné / olvasná a világ minden tájáról a fontosabb nagy nyelveket. Ilyen ember azonban nem létezik. Persze számítógépes módszerrel ma már – tudományosan megállapított kritériumok alapján – összehasonlíthatnánk őket. Itt van a baj: a tudományosan megállapított kritériumokat ki és minek alapján határozhatná meg? Mert azokat előbb be kellene táplálni a buta számítógépnek. 2. Varga Csaba nem tett közzé, és nem is épített ki kutatási módszertant. Na és? A finnugor nyelvészet kidolgozta a magáét, ami – úgy, ahogy van – kóklerság. Szerintük azok a nyelvek közös származásúak, amelyekben arra a nyelvcsaládra jellemző hangváltozások figyelhetők meg. A finnugor nyelvcsalád nyelvei között pl. a K hang H-ra – a T hang Z-re változhat - mondják. Mi ebben a kóklerség? Ez: persze, hogy változhat, hiszen egész Eurázsia ragozó és sémi nyelveiben megvan a K/H és a T/Z hangváltozás. Igen, de (a hivatalos nyelvtudomány szerint) eltérő nyelvcsaládokban ezt már nem kell vizsgálni – mert azok nem közös eredetűek. (Kergeti a macska a saját farkát.) Attól, hogy egy módszertan tudományosnak van elfogadva – még ilyen körbenforgó (ostoba) érvelése is lehet. Ez azt jelenti, hogy a tekintélyelvű tudományokban sem bízhatunk? Hát persze, hogy nem! (Ezt az iskolában kellene tanítani.)

2017.05.07. 06:36 Kati

Várnai: amit írtál, abból nagyon kevés az, amivel nem értek egyet... lényegtelen. Fogarasi János és Varga Csaba között (az én számomra) az a különbség, hogy Czuczor és Fogarasi közismert. Munkásságuk jelentőségét sem a magyar nagyközönség nem tagadja - de még a tudományos nyelvészet is csak "piszkálja". Nem nevezi őket senki amatőrnek, sarlatánnak, stb. Meg ők nem is a kortársaim. Fogarasit én ezért nem "védem".

2017.05.07. 01:48 varnai

Talán érdekes lehet egy méltatlanul mellőzött nyelvész, Fogarasi János munkája: A magyar nyelv metaphysicája (1834-ből). Ebben írja: a magyar nyelv előnyei minden más nyelvvel szemben: (megj.: ezek együttese lenne az előny; néhol a mai nyelvhez igazítottam a szöveget az eredeti gondolat megtartásával) 1. több mint félezer egytagú gyökérszó 2. minden saját szó gyökérszóig felbontható 3. rendszeres nyelvtan, kivételek alig vannak 4. a névszóragozás (declinatio) azonos szabályú 5. az igeragozás (conjugatio) jelentés szerint többféle (alanyi, tárgyas, szenvedő avagy ikes), nem szóvégződés szerint (mint a latin: -ēre, -ere, -ire) 6. 30 igeforma a legfinomabb megkülönböztetéssel és idegenek számára is könnyen megtaníthatóan 7. az igeidők képzői állandóak maradnak 8. jövő idő kapcsolható bármely igeidőhöz 9. a szótőnek nincs felesleges végződése (mint a latin: -us, -um, stb.), ezért sem declinatio, sem conjugatio nincs, csak ragozás 10. számtalan toldalék, egyszerűség, rend és törvény 11. magán- és mássalhangzó-torlódás kerülése 12. kifejezősége rendkívül nagy (nincs kötött szórend) 13. évszázadokon át szinte változatlan 14. nyelvjárási különbségek nem zavarják az érthetőséget sem tájak szerint, sem a nemesek és köznép között 15. természeti hangok után képzett szavai többszázan vannak (megj.: szerintem akár 1-2 nagyságrenddel többen is) 16. termékeny szóképzés (egyetlenből akár többszáz szó is) (hozzáteszek még kettőt: 17. hangtana egyszerű, nincsenek különösen nehéz kiejtésű hangjai (a gy és ly már kikopott a kiejtésből), sem egymással közeli rokon hangokból nagyon sok (mint a németben a rengeteg féle r-hang vagy az arabban a g-, h-hangcsalád) 18. bármelyik szótag lehet hangsúlyos, ezért egy mondatnak számtalan árnyalatot tudunk adni)

2017.05.05. 11:13 Kati

A magyarság 1000 évnél régebbi történelmét (megfejtett írásos adatok hiányában) csak a gyöknyelvek tudományos szintű kutatása képes igazolni – és a tarthatatlan feltételezéseket (finnugor nyelvészet / hivatalos magyar történelem) - is ez tudja cáfolni.  „Felbecsülhetetlen tudományos értékű-e (a szerintem legnagyobb amatőr nyelvész): Varga Csaba hatamas munkássága? IGEN. Tudományos kutatásokat végzett-e Varga Csaba? NEM.” Hol itt az ellentmondás? Mit értünk azalatt, hogy "tudományos kutatás"?

2017.05.03. 11:33 Kati

Most a finn KN gyökét és gyökszavait akarjuk hasonlítani a magyar: kan, kán, ken, kén (szulfur), kéne (kellene), kín gyökszavakhoz. A finn magánhangzóknál az íráskép tér el alaposan a szokásos (európai / magyar) betűk kiejtésétől. A mély „magyaros” A hang a finnből is hiányzik, helyette itt is ȧ (nagyon rövid á) van. A finn Á: aa. De nemcsak az á-t, hanem az összes hosszú magánhangzót is úgy írják, hogy a rövidnek megkettőzik a betűjét. Az É ee, az Ó: oo, az U: uu. Egyáltalán, a gyökszavak összehasonlításakor van jelentősége a finn hosszú magánhangzóinak? Nincs. A Ü betű jele a finnben y. A németből ismert ä (umlautos a) szintén e hang – bár kissé eltérő kiejtésű. (Ezekkel az árnyalatnyi eltérésekkel azonban a gyöknyelvészetben nem kell törődünk!) A magánhangzók fejlődésének menetét – az ősi torokhangoktól a lágy magánhangzókig – legjobban a finn nyelv őrizte meg. Ezt az átmenetet az u.n. diftongusok képezik: ou, üö, ie, au, ou, eu, iu, stb. Persze a diftongusokat a magyar is megőrizte, csak a hivatalos nyelvészet nem akarja kutatni őket – pl. a vas-zalai kiejtést, ált. a tájnyelvek kettőshangzóinak jelentőségét nem hajlandó figyelembe venni. Mindez bonyolult képet fest a finn magánhangzó készletről, de sebaj, leegyszerűsítjük a dolgot: Itt van a finn magánhangzó szett: ȧ-á / e-é (az ä is) / i-í / o-ó / ö-ő / u-ú / ü-ű. És a diftongusokat hogyan kell értékelni a gyökelemzésben? Sehogy. Tekinsd az első hangjukat és kész. A héberben kétféle K volt – és maradt. (A magyarban is kétféle volt, de nem maradt.) Mi a helyzet a finnben? Mivel a finn írásbeliség mindössze 400 éves (s ez a legrégibb írásbeliség a 15 db, ú.n. finnugor nyelv között), már soha nem fogjuk megtudni, hogy mely hangokból lehetett nekik is kétféle-másféle. Még egy fontos megjegyzés: a finn mássalhangzók duplázása csak a hang erősebb ejtését jelenti. Nem pedig – mint a héberben, s többnyire a magyarban is – a gyökszó továbbképzését. Érthetőbben: a magyar áll nem ál két l-lel - hanem az álal (fel-rá: a lábára) összevonása. Az orr sem or két r-rel, hanem az oror (szimatol) összevont kiejtése. Vége az elméleti áttekintésnek. A finn KN gyök gyökszavai. Ȧ és au-val: kauna = gyűlölet, harag (kb. a magyar kan) / kanne = vád, panasz / kana = tyúk / kani = házinyúl (a héber ken = fészek) / kannu = kanna. E-é:  ken = ki, kicsoda? / -kin (utórag) = is, bizony (a héber kén = igen, igaz) / kenno = lép (méz), cella (a héber ken = fészek), kéne = kanyar. I: kiná = civakodás / kíne = csörömpölés / kinni = csukva, zárva. O-ó: konna = varangy, gazember. Ü-ű: künie = megkopaszt / küne = (író)toll. U-ú: kun = amikor, ahogy, ha, mint… (általános viszonyszó: a héber k’-  ált. viszonyító előrag rokona) / kunnon = derék, becsületes / kunnia = tisztelet // kuono = ormány, pofa / kuona = salak, szemét. Összefoglalás: az időben nagyon távoli finn nyelv csak töredékesen őrzi a KN gyök ősképét: mindaz, ami a kan-hím jellemzője. Ezt az ősképet még a magyar sem őrzi híven – csak a min. 2000 éve változatlan gyökszerkezetű héber. Hogy lehet ez? Hiszen a héber biztosan fiatalabb nyelv a magyarnál. Úgy lehet, hogy a héber nyelv hangjait, hangjegyeit, gyökvázait, gyökszavainak értelmét, de még az archaikus nyelvtani szerkezetekeit is, a mai napig  – szigorú vallási parancs őrzi a változtatástól, úgymod: „az I. által adott nyelvet tilos megváltoztatni”. Szóval a vallási hitnek is lehet (a modern, nemvallásos ember szemében is) igen nagy értéke? Hát persze. A héber vallásban 613, köztük többszáz környezetvédő, egészségvédő, mezőgazdasági, állattenyésztési, foglalkozási, nyelv-, nemzet-, család-, jogvédő, emberiességi, a pihenőnap fontossága, stb.-ket védő parancsolat van. Mindez nemcsak a vallásos zsidók szemében érték, hanem mindenki számára, aki többé-kevésbé ismeri őket.

2017.05.02. 19:20 Kati

Emléleti tudnivalók: A gyök a nyelv rövid, ragozatlan szavainak vagy 1 vagy 2 mássalhangzós váza. Ahhoz, hogy megtaláljuk a váz gyökszavait, a nyelv összes magánhangzóját belepróbáljuk (megpróbáljuk beilleszteni). Amely magánhangzóval értelmes szót kapunk, azzal képeztük a váznak egy gyökszavát. A magyar nyelv magánhangzói: a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű. Villámkérdés: mi köze van a magyar KN gyök gyökszavainak: kan, kán, ken, kén (szulfur), kéne (kellene), kín – a Kanári madárhoz / szigetekhez - a világ nyelveiben? Nézzük a KN gyök héber gyökszavait. Ez nem olyan egyszerű, mint a magyarban, mert a itt kétféle K van: K és K/Ch. Szerencsére a Ch nem lehet szókezdő, csak a (kissé kh-san ejtett) K. Így a héberben két ilyen gyök lesz: KN és KN. Nézzük, milyen magánhangzók vannak a héberben: ȧ-á (az ȧ egy nagyon rövid á), e-é, i, o, u. A hosszúságuk nem is érdekes, mert az inkább csak a szótag-hangsúlyok függvénye. Más probléma van: a héberben a magánhangzókból két párhuzamos sor van: az ősi torokhangok és a később lelágyult párjaik (mi magyarok és az európaiak is, csak a lágyakat használják). 1. K/Ch-val és torok-magánhangzó is van: kaná = leigázta / kni’á = behódolás / kanúa = megalázkodó. 2. Ch-val és lágy magánhangzóval (de ez csak jövevényszó lehet): chán / hán = kán, mongol fejedelem. 3. K/Ch és lágy ȧ-á: kaná = állvány, alapzat, oltvány, palánta. K/Ch és lágy e-é: kén = igen, igaz, helyes, őszinte, állvány, alapzat. K/Ch és lágy i-u: kiná = tetű / kiná, kuná = elnevezte, a megnevezett. 4. K és lágy magánhangzókkal (ezzel a K-val nincs torokmagánhangzó): Ȧ-á, o: káin = lándzsahegy / kane = nád, szár, rúd, cső, légcső / kone, kaná (jelen-, múltidőben)= birtokol, elsajátít, megvásárol, kanai = féltékeny, irígy.  E-é: ken = fészek (lásd fentebb: kiná = tetű). O: koni = kúpalakú / kone = vevő, vásárló, teremtő.  I: kiná = sirató, gyászének. U: kun = gyászol, sirat. A kétféle héber KN gyökváz ősi képe: ami kanra / hímre jellemző.  Most már össze lehet keresni a magyar KAN héber rokonszavait: kaná = leigázta (ellenséget, nőstényt), kaná = birtokolta, kone = vevő (kéne!), ken = tisztség(-ben levő) vagyis fel-kent), kanai = féltékeny, bosszúálló (kénye-kedvére). A kannak (hímnek, férfinek) hímvesszője van: káin = lándzsahegy / kane = cső, szár / kone = vevő, teremtő, koni = kúpalakú. A megtámadott kín-jainak héber rokonszava a kun-kiná = sirás, gyász. És a Kanári szigetek, ahol őshonos ez a madár? A szó a héberben is jövevény – de van rokonszó: kinor = hegedű („sír a hegedű”). A madár nem sír ugyan – inkább fütyül. Nos a Kanári-szigeteken az emberek is hatalmasakat fütyülnek: lásd Wikipedia, a Kanári-szigetek.   A finn KN gyököt még nem elemeztem…

2017.04.30. 18:47 Kati

Baka: A „magyar” szóról. Először erre válaszolok: „…vagy a még korábbinak mondott MT gyökre kell majd gondolnunk? Arra nem. Megindokolom: A T igazi őshang, de a gyökkezdő M nem az. Az M csak az N (szintén őshang) későbbi hangváltozása. De mi a magyar Gy-vel (= Di/j vagy Gi/j) – keresünk madjar vagy magijar hangzású szót. A madjar formában ugyan régebbi... és a G-vel? A sumér (i.e. 4-3ooo) állítólag már tartalmazta a G-t, de ez a nyelv nincs elfogadhatóan megfejtve. Még a hangok (a teljes abc-jük) beazonosítása sem történt meg - a mai napig. Ezt tehát nem vehetem (én nem veszem) alapnak. A finnben még most sincs G. A többi u.n. finnugor nyelvnek pedig vagy egyáltalán nem volt saját írása soha, vagy csak a 18. századtól...  (Az ókori (az időszámítás környékén) művileg összeszerkesztett latinban eleinte nem is volt G. Lásd Wikipedia: A latin abc „Az eredeti latin ábécé i. e. 7. sz. körül: A B C D E F Z H I K L M N O P Q R S T V X.    A G-t Spurius Carvilius Ruga (i. e. 230 körül) alkotta a C-ből (Sampson, 109 o.) A sémi és a ragozó nyelvekben (a magyarban is) kifejezetten alulreprezentált a G hang (kevés szava van). Következtetés: a zöngés G használta a magyarban sem lehet több, mint 2000 éves. Ez vonatkozik a mag szóra is.  Ha még nem, olvasd el Magyar Adorján kérdéseire adott válaszaim 1. pontját. Az európai és a szláv nyelvekben sehol nem találunk újdonságot: a népnevünk (többé-kevésbé eltérő helyesírással) vagy (h)ungár, vagy madjar – s mindenhol jövevényszó.

2017.04.30. 04:34 Kati

Most nagyon sürget, hogy még munkába menés előtt Imrénél kell valamit (bevezetést) írnom Czeglédi Katalin "törökségére". Hogy lehet így beleveszni az utolsó másfél ezer évbe, mikor a nyelvek nyilván sokkal (többezer évvel) előbb alakították ki a közös jellemzőiket, tőszavaikat, de még az egy-mássalhangzós toldalékaikat is. De azért itt is belefogunk: menj oldalra, Magyar Adorján kérdései, alatta Válaszok, oké. Annak a tanulmányomnak az első oldalán foglalkoztam (4 évvel ezelőtt) azzal, amit kérdezel. Persze, hogy most (valszeg még ma) részletesebben fogok már erről...

2017.04.29. 13:03 baka

Üdv! ..a KN gondolathoz hirtelen nem tudok imprózni, de mivel jelzed más hasonló is lehet, ..felvetném az --MG--gyök gondolatát, mint a Magyar szó magját...ha jól gondolom.. Milyen gondolatkörök forognak e gyök--MG--körül?....gondolva arra, hogy tanításod szerint a G hang késői alakulat...talán MD volt az előtte való forma?..alak?..( nem is tudom hogy nevezzem..a jelentésre akarnék utalni )...és akkor ennek függvényében a --magyar...mgr--régibb formája a --madiar..mdr--?..vagy a még korábbinak mondott  MT gyökre kell majd gondolnunk?.....milyen formán értelmezhetjük ezekehez a MAG értelmet?.. Ezeket kérdezném, most--ha érthető lehet-- ..amúgy meg ahogy néztem, érdemes újra olvasni, az itt levő korábbi gondolatokat..sok érdekes van még azokban...de most legyen ennyi...Üdv Karcsi....

[468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]