Folytatás  S később valóban rájöttem, hogy például az Univerzumról sem tudnak még, a fizikusok sem, semmi lényegeset. Korunk slágere, a Nagy Bumm, szerintem ostobaság. Meg hogy a hiányzó átmeneti fajokat nem találják – nem is fogják soha. Az evolúció ötlete jó volt, de nem úgy folyt le, mint ahogy Darwin elképzelte. Nemsokára másmilyen (fraktálos) evolúciós elmélet lesz elfogadva...

Nekem az Istenhez sincs semmi közöm, meg neki se énhozzám – folytatta apám. Szóval senki nem büntet és jutalmaz? Porszem se vagyunk, mondta. Senkit nem érdekelünk, csak mi önmagunkat. Legfeljebb még azt érdekeljük, aki nagyon szeret minket. De az se tart örökké. Ha meghal valaki, ahogy átrendeződik nélküle a többiek élete, elég hamar nem hiányzik már. A többi öncsalás. Ami hiányzik még utána, az csak a mi veszteségünk, hogy nekünk mi volt jobb akkor, amikor még élt. Mennyország meg pokol persze... néztem rá. Akit betesznek a földbe, szétporlad, válaszolta. Semmi más nincs. A test nem is számít. Ha nagyon elaggott, úgyis csak teher már, a betegségekről nem is beszélve. Ha én beteg vagyok – igaz, hogy nagyon keveset voltam még életemben – bármikor azonnal meg tudtam volna halni, mosolygott. A tudatunk elvesztését fájlaljuk? Az is szamárság, mert ha nincs már tudat, nincs, ami bármit is fájlaljon. Nem félsz a haláltól? kérdeztem. Attól egyáltalán nem, de a szenvedéstől nagyon. S a tudatunk is biztosan elvész a halállal, igaz? A tudatunk a halál pillanatában megsemmisül, és utána nincs semmi.

A vallások meg, persze csak az emberi civilizáció termékei. Gondoltam én is. De mégis lehet, hogy van valami „Univerzum létrehozó”? Sokáig kőkemény ateista voltam, hogy ki van zárva. Ma úgy vagyok vele: honnan tudnám? Olyan, amit az emberek elképzelnek maguknak – nincs.

S a fordító önarcképe:-) Terrorcivilizáció - Az ember még nincs megteremtve könyvemből, 68-69. oldal  Van Isten?

A legfontosabb az, hogy senkinek ne higyjél el semmit, mondta apám.  Én ugyan soha nem fogok hazudni neked, amíg élek – de nekem se! Azért ne, mert nem biztos, hogy én mindent helyesen tudok. Szóval sem a közmondásokban, sem az embereknek, sem a tanulmányaidban, sem a tudományokban ne higyjél. Ne legyen előtted semmiféle tekintély. Nincs „nagy ember”, érted? – legyen akár Nobel díjas is – egy se okosabb nálad. Ezt hogy érted? kérdeztem. Nézd, majdnem minden „nagy ember” nemzedékekkel előtted élt. Azóta a világ fejlődött – tehát már emiatt sem lehet okosabb. Ha pedig a saját nemzedékedből való, honnan tudod, hogy minden szempontot megvizsgált – vagy ő, vagy a díjakat kiosztó bizottság:-). Hogy nem fog-e pár év múlva kiderülni, mennyire korlátozott érvényű volt az igen nagy ember felfedezése. Amíg te magad át nem gondolod, hogy szerinted is úgy van, vagy sem, soha az életben ne vedd készpénznek. Amiről meg nem tudod eldönteni, hogy igaz-e, az  maradjon nyitott kérdés, ami nem kötelez téged semmire.

Persze, tettem hozzá a magam gondolatait. Az hogy valaki igen nagy embernek legyen kikiáltva, az egy „bizottságtól” függ. Mások kell, hogy elismerjék. De azok már nem nagy emberek. Akkor viszont nem is az számít, hogy az illető nagy ember-e, hanem az, hogy akik felemelik a vállukra, mifélék. Mifélék – átlag akárkik. Különben is, hány százezer jó koponyát nem ismertek el, akik még többet tudtak. Sőt valószínű, hogy a „nagyon nagy” ember is csak ilyenektől hallotta, vette át, lopta azt az eretnek ötletet, ami saját gondolataival kikerekítve, tudományos köntöst adva rá, híressé tette. Az eredeti agyak jeltelenül pusztulnak el, míg egyet talán feldob az hullám (az érdek – teszem azóta hozzá). Tehát az embernek mindenben kételkedni kell – emlékszem vissza apám szavaira. Nem szeretem azt mondani, folytatta, hogy saját magunkban is kételkedni, mert az ilyesmi elködösíti a tisztánlátást és arra jó, hogy a hülyék lerázzák magukról a felelősséget. De azért abban is van igazság, hogy saját magunknak sem lehet hinni. Később biztosan megérted, hogy itt mire gondolok. Hogy lehet az – azt mondtad, hogy Te hiszel az Istenben? kérdeztem. Egyetlen szót sem mondtál nekünk semmiféle istenről. Soha nem jársz templomba se. De jobb is – tettem hozzá nevetve. Mondjuk, református vagy. Nem vagyok, vágott bele a szavamba. De annak kereszteltek. Annak. Akkoriban még mindenkit, aki nem volt zsidó, megkereszteltek valaminek. Tényleg hiszel? Vallásban? kérdezte vissza – semelyikben. A vallás is más és az Isten is más. A vallás mind ostobaság. Ahhoz semmi közöm. Szerintem meg mindent meg lehet magyarázni tudományosan és biztos, hogy nincs is isten, mondtam. Szóval, te csak annyit hiszel, hogy esetleg létezik egy isten? Én inkább azt hiszem, hogy van is, válaszolta. Azt meg már mondtam neked, hogy a tudományokban se higyjél. Legalábbis minden tételét szőrözzed át egyenként. Aztán kezd előröl az egészet, újra és újra. Így kell az emberi agynak működni. A második, harmadik átgondolást már a korábbi vizsgálataink tanulságaival kezdjük. Így hamar rá fogsz jönni, hogy  a tudományok is csak olyanok, mint a fagyott krumpli. Nem sokat tudnak még. Folytatás köv.