Gyöknyelvészet
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Magyar Adorján kérdései
 
Ajánlott honlapok
 
Elérhetőség

krizsa@inter.net.il

 

 
Látogatók
Indulás: 2013-12-01
 
SUMÉR-AKKÁD
 
Fórum
[459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]

2018.08.09. 06:46 Idézet

Már fent (a legfelső modulban) van. Olvasgasd türelmesen, 1-2 oldalas részletekben.

Egy új tudományos ágazat módszereit nem lehet hamar megérteni. (És ez még csak az első részlet.)

Egy módszertani kérdést itt külön kiemelek (amiről csak nálam olvashatsz): A v-vel kezdődő magyar gyökszavak biztosan, az északi finnugor nyelvekben valószínűleg csak w-t tartalmaznak. Mi az a w tulajdonképpen? Az ősi (de a sémi nyelvekben ma is meglevő) torokmagánhangzók lelágyulásának az egyik végállapota. A torokmagánhangzókból először diftongusok (kettős-magánhangzók) lettek, pl. a finnben tömegesen. Ezután két lehetséges útja van a hangfejlődésnek: 1. a gyökszavak elején ejtett kettőshangok w mássalhangzóvá válnak (wan, wesz, wén, wíz, won) 2. a bővített szavak belsejében pedig (de ez már a ragozások korszaka) lágy magánhangzókká „egyszerűsödnek”.

Térjünk vissza az ás igénk későbbi wás-wés alakjára. Hol maradtak fenn mindmáig (lágy magánhangzókkal párhuzamosan) ősi torokmagánhangzók? A sémi nyelvekben, például a héberben. Akkor ott kell keresnünk olyan szót, ami szintén ás – de torokmagánhangzóval. Íme az s = moly. Ez a magyar ás, és a későbbi wás(ik)-wés szavunk közös eredete.

A hivatalos nyelvészet újabban (csak pár évtizede vette hozzá a bátorságot), már azt is tagadja, hogy a sémi nyelvekben egyáltalán volnának torokmagánhangzók. „Á, az csak egy pillanatnyi hangtalan gégezár.” (Gégezár persze hogy megelőzi őket – hiszen a fent, a szájban képzett hangsort otthagyva, a torokmagánhangzó képzéséhez „le kell ugrani” a gégéhez). Kapóra jön nekik, hogy az Európából bevándorlók nem is tudják ezeket kiejteni (én is csak akkor, ha direkt odafigyelek). És különben is, a diplomásokat ideát is a „nyugaton” kikupált egyetemi tanárok képzik ki... 


2018.08.04. 04:21 Idézet

2018, Összehasonlító Gyöknyelvészet

címen lesz hamarosan, a még nem létező legfelső modulban összefoglalva, e fórum utolsó 22 bejegyzésének témája: az egy-mássalhangzós magyar gyökök ismertetése. Ebből 30 valódi magyar gyökünk van. Az 1 és 2 mássalhangzós gyökök az összes SÉMI és RAGOZÓ nyelv közös kincsei. A kb. 400 közös, két-mássalhangzós gyök következik.

Tudnivaló, hogy a 16 éve könyvalakban is publikált kutatásaim, a kezdettől helytálló megállapítások ellenére, sok helyen tévesek. Tehát a kísérleti kiadás (2011): “Hun gár  ha-hungár?” és az “Elsőként a világon: Gyöknyelvészet” című kétkötetes, 1080 oldal (2012) - mindkettő elavult. S az itt a honlapomon, 5 éve megjelenő tanulmányaim is kiegészítésekre szorulnak. Miért? Mert még mindig az egyedüli összehasonlító történeti gyöknyelvész vagyok - így csak önmagamtól tanulhatok. Természetesen a követőimre várokJ.

Az Összehasonlító Történeti Nyelvészet 2. kiadása, ami már 3 kötetes lesz - most készül. 


2018.07.26. 12:56 Idézet

Egy új tudományág: Az Összehasonlító Történeti Gyöknyelvészet

A gyökvázak jelentősége az Összehasonlító Történeti Gyöknyelvészetben (ÖTGy) olyan, mintha több tízezer éves, ma is érthető, könyvtárnyi írásleletet találtunk volna. Ezt tüntette el szem elől hivatalos történeti nyelvészet (TNy), amikor ránkerőszakolta a „nyelvcsaládosdit”. Megköveteli, hogy elhigyjük (hisz tudományos érv, indok nem létezik), hogy a világ nyelvei csakis egymástól függetlenül, különböző „alapnyelvekből” jöttek volna létre. Ezzel sikerült dobozba zárnia a sémi nyelveket, azok betonszilárd gyökrendszerét, és kihajítani, még a gyökfogalmat is, a nem-sémi nyelvek kutatásából.

Vegyük észre, hogy a hivatalos Történeti Nyelvészet, amibe a FN is beletartozik – és az általam megalapozott Összehasonlító Történeti Gyöknyelvészet között nincs semmi kapcsolat. A TNy a nyelvek kutatásának időhatárát, még az elvi lehetőségét is, max. 6000 évben állapítja meg. A gyakorlati lehetőséget pedig, úgymond, csakis megfejtett írásleletekre alapozza. (Jó is volna, ha ehhez tarthatná magát: hogy ott, ahol sose volt írás, és már élő beszélők sincsenek, volna mire alapoznia.) Tudjuk, hogy a legkorábbi megfejtett (-nek vélt) sumér írásleletek is csak i. e. 3200 körüliek, tehát 5000 évesek). Az önmaga által felállított kutatási időkorlátot a TNy a “csillagos” – sehonnan nem adatolt, csak kikövetkeztetett – szavakkal igyekszik kitolni. Az emberi nyelv(ek) azonban, még a fellelt (de meg nem fejtett) írásleletek alapján is minimum 40 ezer éves. A gyöknyelvészet az, ami a 6000 évnél sokkal messzebbre lát. 


2018.07.23. 07:11 Idézet

XZ: az, ez, áz(ik), íz, íz (izület), őz, űz. AzElsősorban határozott névelő. A Tótfalusi etimológiai szótár szerint csak a 15. sz. elején fejlődött ki. Mássalhangzó előtt a z-t fokozatosan elvesztette, de még sokáig hiányjel állt a helyén: a’ szabadság. Mélyhangú magánhangzója finnugor, sőt uráli örökség. Krizsa: szerintem nemcsak: a héber ha (a lágy h-val) = a, az.) Eredetileg nálunk is o vagy akár u is lehetett, lásd mutatószó-rokonait: ott, oda, úgy. A z külön névmásképző. (Ezt meg honnan tudták: A héber az = akkor, úgy.)  Az Távolra mutató névmás: emdul oz gimilstwl... (H.B. 1195) = eszel oz (az-ból) gyümölcsből. Ma, ragos főnév előtt maga is ragot kap, és határozott névelő áll utána: abból a gyümölcsből... A hasonló szerepű am- előtaggal amaz, így még távolabbra mutat: ez, az, amaz. (És az am- előtag honnan van? A héber ma se-...= ami olyan...) Vonatkozó névmások előtagja: az ki, összevonódva → aki / az mely → amely, stb.  

Honnan került, a közös ősnyelvi gyökszerkezeten kivül nagyon sok héber nyelvtani elem a magyarba (is)? Például a Biblia fordításokbólEzközelre mutató névmás. Jelzőként névelő módjára viselkedett: ez ember, e ház – de így már elavult. Ma határozott névelő van utána: ez az ember. Ragos főnév előtt maga is ragot kap: ez-től → ettől a perctől. A magas magánhangzós tő az uráli korból származik: osztják i, zürjén, mordvin e = ez, votják e = ilyen, szamojéd e-ke = ez itt. (Biztos? A héber ma ze? = mi ez?)

Áz(ik). Az ázalék szó régen levest, főzeléket jelentett – ma állott vízekben elszaporodó egysejtű állatka neve. Finnugor: vogul tot-, osztják jolta, zürjén sözny = nedves. (Honnan tudható, hogy ez az eredet?) A beláthatatlanul régi T hangváltozási sora → D → S/Sz → Zs/Z, ahol a Z a legfiatalabb, kb. 3 ezer éves. Tehát a FN nyelvészet szerint a T, az őskorból, „szabályosan” változik Z-re. És a köztes váltóhangokról, amik áthidaltak min. 10.000 évet, nem is hallottak a népek? A héber óz, áz = erősödik, -ött, menedéket keres, -ett – bár ez is csak talán-rokonszó.

Íz. A magyar íz eredeti jelentése izület lehetett. Ősi szavunk, de eredete vitatott. Vagy ugor: votják (= udmurt) jót = izület, ághely, vagy finnugor: zürjén jez, votják joz = izület, finn jäsen (kiejtés: jeszen), észt jäse = láncszem, tag. Íz, ízlel. A FN nyelvészet uráli eredetűnek tartja: vogul et, osztják evel, zürjén isz, szelkup apt = szag, bűz. A szaglás és ízlelés között az a kapcsolat, hogy egy adott íz felismerésében fontos az egyidejű szaginger. (Krizsa: ez nem meggyőző, de a szó eredetét én se tudom... bizonyítani. Próbálkozásomat lásd az őz-nél.)

Az őz a szarvassal rokon, de kisebb – patás, kérődző, két alfaja Szibériától a Kaukázusig lejut. A FN szerint ismeretlen eredetű szó. A héber ez, izả (hn, nn), izim = kecske, kecskék. A Szibériától Észak-Afrikáig elterjedt kőszáli kecske, legalábbis messziről hasonlónak látszik az őzhöz. A szó eredete azon is alapulhat, hogy talán nem volt külön nevük – mindenesetre íz-es vad mind a kettő. Az űz ige jelentése kerget, üldöz, hajszol. Foglalkozásszerűen: ipart űz, sportot űz. A FN nyelvészet szerint az űz ismeretlen eredetű szó. Lásd még üzekedik, üzem, üzér, üzlet. A héber osze = tesz, csinál, uszá = megcsinált, elkészített, szía = tevékenység. Ez lesz az eredet.

XZs (gyökszó nincs) – hacsak nem a helység és személynevek Ázsia, Izsó (név), Uzsa). Uzsa, Uz, Uza, Ózd, stb. a betelepedett úzok nyomán. Lásd Wikipedia: az úzok / Ózd város / Uzsa. Ázsia héber rokonszava szia = tevékenység. Az áruszállító karavánokról lehet szó, amelyek oda-vissza vonultak a Közel-Keleten. Izsó, Izsák – az Ószövetségből. Az eredeti héber név: Jichảk = nevetséges. (Miért? Mert Ábrahám, úgymond, már száz éves volt, Sára meg kilencven, amikor született.)  


2018.07.22. 06:23 Idézet

Az XSz gyökcsoport viselkedése valahogy nem egyöntetű.

A tevékenységet csak úgy általánosságban kifejező, egyetlen héber szó változatai: osze, aszá = cselekvő-cselekedett, csinál-csinálta, tesz-tette, termel, -te, készít, -ette, időzik, -zött / tartózkodik, -dott / iszá = (vmire) késztette / uszá = késztetve volt.

A héber tehát, ebben az esetben, ennél a gyöknél csak nyelvtani jelenségeket (jelen és múlt időt, cselekvő, műveltető, szenvedő igemódot) állít elő a kezdő magánhangzó cserélgetésével. Nem a különböző tevékenységeket húzza ki a gyökből, nevezi néven, mint a magyar!kiszáradó: aszó – gondolkodó: ész – evő: eszik – ivó: iszik – elosztó: oszt – begyűjtő: ősz – úszó: úszik – üzekedni fog: üsző. A magyarban, ez mind az XSz gyök flektált származéka. És mi volt a gyökrendszerek eredeti funkciója? Pont ez! Ami a magyarban: az értelem differenciálás. Az újkori nyelvtani jelenségek „levezénylése” már csak másodlagos – a továbbfejlődő sémi nyelvek erre is a flektálást alkalmazták, a gyöngyötfűző láncragozás helyett.

Melyik a jobb? Mindkettő kellemes, logikus és gördülékeny. 

A 16 finnugor(-minusz magyar) nyelvben – amik természetesen nem egységesek – minden össze van keveredve. 

 

SzX: szí(v), szó, sző, szú, szű (főnév: szív).

A szí (szívás) az FN nyelvészet szerint valószínűleg hangutánzó eredetű. Lehet finnugor: votják (= manysi) supsini, cseremisz supsam = szopik. Mások szerint ugor eredetű: vogul sipha, osztják szavta = szopik. Mivel a FN által bemutatott példák mind az S/Sz-P (szép, szopós), és nem az XSz gyökváz (szí, szó, sző, szú, szű /a szíve/) termékei, a magyar gyökszó, a szí, nem tartozik hozzájuk. (Persze, így is van köztük értelmi kapcsolat, hiszen az más gyökök között is gyakori.) A héber soev = szívó, szívja, s’ivá = merítés, fel-, szívás, szivattyúzás – és a sziví = rostos.

A szó a FN nyelvészet szerint ugor kori: vogul (= manysi) szav (szó, hang), osztják szou (jajszó). A valószínű (kikövetkeztetett) *szava, az ugor nyelvekben ótörök jövevény: türk szab, ujgur szav (beszéd), oszmán-török sava (hír). Alaktani viselkedése miatt (a hó-havas, tó-tavas tőtípusba tartozik) biztos, hogy az ótörökből nem közvetlenül vettük át. Bár a manysi szav és az ótöröknek vélt *szava nem az SzX, hanem SzW gyökszármazék, de az SzW korábban Sz-diftongus volt (mint az osztják szou). Így a FN példák helytállók. (Mindez lentebb, a sző igére is vonatkozik majd.) Rokonszó a héber széa (שיה) = bárányka (megszólal: mee). A héber szoen = lármás, a finn szoida = (zene) szól, az orosz szlóvo = szó – bár továbbképzettek, szintén rokonszavak.

A sző(l) ige. Finnugor: vogul szev- (sző), osztják szohta (hajat fon), zürjén szi (fonal, hajfonat), finn see (kiejtés: szee) = fonal. A sző finnugor előzménye fon és (haj)fonat jelentésű igenévszó volt – magyarban csak az igei jelleg maradt meg. Fonásról a szövésre ment át a jelentés. Jé, a héberben is! szovech = fon – de a szvách = bozót (szövedék). Az oroszban nincs rokonszava.

A szú egy apró, farontó bogár. Finnugor eredet: a vogul szou, cseremisz sogo = szú. A szuvasodást ma főleg a fogak kilyukadására értjük. Finn, héber, oroszban nincs rokonszó. Az elavult szű (szív) távoli héber rokonszavai: soev = szívó és szivúv = körforgás.


2018.07.21. 20:01 Idézet

XSz: aszó - aszu (bor) - (össze-)aszik, ész, esz(ik), isz(ik), osz(lik) ősz, ősz (haj), úszó, üsző.

Az aszó (száraz völgy / folyómeder) szót még nem hallottam, de a (ki-, össze-)aszott ige közismert, és helyneveink is (pl. Aszód) felidézik. Az archaikus nyelvtanok (jelen idejű) igeragozását megelőző szófaj a folyamatos melléknévi igenév. A héber ma is így „működik”: én dolgozó, te dolgozó, ő dolgozó. Az aszú (száraz borfajta) ennek az aszó az alakváltozata.

Az ész a FN nyelvészet szerint ótörök eredetű: ujgur, csagatáj, kun, kirgiz esz (ész, értelem). A héber oszek = foglalkozik (valamivel), iszá (újabb sz betű) = cselekvésre késztette. Ezek talán, de a széchel = ész nem rokonszó. (Az ótörök eredet jó lehet, csak nem tudom ellenőrizni.)

Az esz(ik) FN szerinti e- töve finnugor: vogul ti, votják sziini, finn sydödä (szüdöde) = eszik. (?) Persze mindet megmagyarázzák: az sz leesik, stb...) Csak én már azzal se értek egyet, hogy az evés szócsalád a puszta e- tőből alakult volna ki. Szerintem ezt csak azért gondolják, mert az ewés fogalomkörét a nyelvek az ősi T teljes hangváltozási sorával T → D, S/Sz fejezik ki. Az orosz jedá = étel. A magyar az összessel: étel, edd! / edj! / egyél és eszik.) S ehhez még hozzájárul az ewés w-je. Ami bizony az O/U/W triász „vége”, mert előzőleg valamely kettős-magánhangzó volt. S ennek még korábbi előzménye is van: a sémi torokmagánhangzók. Távoli héber rokonszavak az őskorból a máig: at = rávetette magát, ad = zsákmány, loesz = rág, eszev = fű (állatok eszik). Még mindig nincs vége: az éh, éhes? Héber rokonszavai az óchel = étel, achilá = evés, ichul = emésztés, ukál = megemésztett. Summárum: a hivatalos történeti nyelvészet bezárkózott az „összevarrt” nyelvcsaládjaiba – és nem lát ki belőlük.

Az isz(ik) Finnugor: vogul ai, votják ju, finn juoda = iszik. A finnugor ju- igető a magyarban lett i- – úgy, mint a juhar, juhászból ihar, ihász. (Krizsa: persze, mert az i valójában i/j váltóhang – ami a különböző nyelvekben, a kiejtésnél, bármikor felcserélődik.) Csak én már azzal sem értek egyet (mint fent, az evésnél), hogy az ivás szócsaládja a puszta i- tőből alakult volna ki. A magyar tőmássalhangzók ugyanazok, mint az evésnél: ital, idd / idj / igyál, iszik és iwás. A héber soev = szívó, szív(ja). A török icsijor (Cs=TS) = iszik.

Az osz(t), osz(lik) – csonkot is idevettem, bár csak rejtett gyökszava van. „Lehet finnugor eredetű: cseremisz uzsas, finn osa (kiejtés: osza) = rész.” A héber osze = tesz, eszer = tíz, oszer = tizedet adó. Aha, innen nézve is rész – de mindjárt adózás és tized? Nincs itt egy ősi fogalom? Ősi nem, csak régi – éspedig a KM-ből. Ennyiféle szavunk van a széna / gabona szárítás ágas-karójára: oszró, osztó, eszró, eszrő, eszterű, ösztörű. Arra, hogy a széna a magasban szétteregetve szellőzzön. És mi az eszterág? A gólya – egy lábon áll.  

Az ősz évszak. A FN: osztják szogesz, mordvin szoks, finn syksy (kiejtés: szükszü) = ősz. A (kikövetkeztetett) finnugor *szükse alapforma szókezdő sz-e eltűnt. Jó. Az ős-sémi előrag „mint” jelentését rég elfelejtették, csak felragadt nekik. Nálunk meg nem. De a k/g-ről mit gondoljunk? A héber aszif = ősz, (gabona) betakarítás, oszef (az újabb sz-szel) = összegyűjt. Rokonszó az orosz ószeny = ősz (évszak) is. Az ősz haj a FN szerint ismeretlen eredetű. A héber széva = ősz haj, öregkor – orosz szedój = szürkésfehér, ezüstös, ősz – nem rokonok.

Az úsz(ik), úszó. A FN nyelvészet szerint az uráli korból származik: vogul (= manysi), votják (= udmurt) uj-, zürjén üj-, mordvin ujemsz, észt ujuma = úszik. Az ú- alapszó a magyarban gyakorító -sz képzőt visel. (De a finnben is uija = úszó, ujda = úszik... akkor miért csak uráli? És hogy lett a i/j-ből nálunk sz?) Csak én már azzal sem értek egyet, hogy (mint az evésnél, az e-ből, mint az ivásnál, i-ből) – az úszás szócsaládja is egy puszta i magánhangzóból alakult volna ki. A héber szohe = úszik, úszó, ez sem rokonszó – és az oroszban sincs.

Az üsző még nem borjazott fiatal tehén. FN: Lehet ugorkori: osztják asz (anya, anyaállat, jávorszarvas tehén). A feltehető (kiköveztetett) ugor *isze alapformából labializációval és -ő kicsinyítő képzővel(?) alakult ki az üsző. (Labializáció: ajakkerekítés nélküli magánhangzó – ajakkerekítésessé válik. Itt i → ü). Más vélekedés: az üzekedik feltételezett régi *üzik, üszik alakjaiból kiindulva, az üsző a melléknévi igenév. De ez utóbbi feltevés bizonytalan. (Vagy nem?) A héber uszá = késztetett (üzekedésre vagy borjazni?) – így már lehet távoli rokonszó. 


2018.07.20. 20:06 Idézet

Ismétlem, eddigi ismereteim alapján a finn nyelv közelebb áll (egykor még közelebb volt) a héberhez, mint a finn a magyarhoz. Hozzátettem, hogy az európai zsidóság legjellemzőbb típusa is kifejezetten északi. Szóval hol és mikor lehettek ezek egy helyen? Egy melegebb korszakban, úgy vélem, az utolsó két jégkorszak közötti interglaciálisban (felmelegedéskor). Hol? Hát bárhol a KM-től északabbra. Mikor? Mindenesetre több, mint 10.000 évvel ezelőtt. És mit kezdek azzal, hogy az ős-európai nyelv még nem lehetett ragozó – pedig a mai finn és a mai magyar is az. Ezek szerint még nem is ragoztak? Persze, hogy nem. Mivel minden láncragozó – gyöknyelv is egyben, a gyökszerkezetnek (az 1 és 2 mássalhangzós vázaknak, az egyszótagú gyökszavaikkal) még a láncragozás előtt kellett kialakulniuk. Miért azelőtt? Mert az egymásutáni ragozások szükségszerűen befagyasztják a flektálást (magánhangzók cserélgetését a gyökvázban). A láncragozás megköveteli az előhangsúlyokat, az pedig a magánhangzó harmóniát. Az európai ősnyelv tehát ős-sémi típusú, és a mai értelemben vett nyelvtanokat még nélkülöző kellett hogy legyen. Ebben a nyelvfejlődési fázisban, valószinűleg az utolsó jégkorszakban juthatott le az ős-európai, fehérbőrű populáció nagy része - mind délebbre. A kelták a KM-be (is), nyugaton az Atlanti partokig (maradványaik a baszkok), mások a Közel-Keletre, s még Észak-Afrikába is lejutottak. Ezekből lettek a sémi nyelvű népek – akik később sem tértek át a láncragozásra.    

SX: se, sí, só, sú / sű (kórság). A magyar se finn rokonszava (ezt én adom meg): ei (kiejtés: ej) = se. A héber se-lo = ami nem, amit ne. Ebből a s’-, sa-, se- (előljáró) = ami, az ami + a finn ei = sei. Szóval az ős-héber előjáró, mint legrégibb nyelvi elem + a finn az ei-vel „együtt képezte” a (hármuk közül legfiatalabb) magyarnak a se kötőszót.

A (sielés). A héber szkí = sí(léc) jövevényszó. A si szót a németből (der Schi) vettük át, a siel igét pedig, valószínűleg a siet analógiájára képeztük belőle.

A valóban a savanyú sav- tövének elkülönült változata, és ezt a héber sảv = visszatér szó meg is magyarázza: a gyomorsavat gyakran visszaböfögjük. A finn szuola = só – oroszul: szol. A régies / / süly – keléses betegségek (polip, vérbaj, skorbut) neve. Szitokszó is, pl: a süly essen bele! Az uráli korból: cseremisz segel, finn syyle (kiejtés: sűle), szamojéd síla = szemölcs, mordvin silge = gennytüsző. A magyar szóvégen palatalizálódás (l → ly) történt. 


2018.07.20. 12:39 Idézet

XS: ás-ásó, es(ik), eső, és, is, ős. Az ás ige a FN nyelvészet szerint bizonytalan eredetű. A régiségből kimutatható egy ‘ás’ értelmű áj igénk, amely olyan kapcs. lehet az ás-sal, mint a váj az (el)vásik-kal. A áj szintén vitatott eredetű, aminek az aj főnévhez lehet köze (lásd ajtó). Krizsa: ezt a gondolatmenetet, ha érdekel, a Tótfalusi szótár „ajtó” szócikknél nézd meg.

Kezdjük ott, amiről a FN nyelvészet mélyen hallgat, hogy a V és a W egyáltalán nem ugyanaz. Megteheti, mert egyik finnugor nyelvben, (sajnos) a magyarban sem különböztetik meg őket. Sőt ma már az ly és a j megkülönböztetését is el akarják törölni – és ezzel elérni azt, hogy sokszáz magyar szó eredetét ugyanúgy ne lehessen nyomonkövetni, mint – kétféle v hiányában – másik sokszázat. Szóval a v-vel kezdődő magyar gyökszavak biztosan, a többi FN gyökszó pedig feltehetően mind w-t tartalmaznak. A W pedig a kettősmagánhangzókat (diftongusokat) ismét mássalhangzóra váltó O/U/W triász „vége”. A W tehát az ősi torokmagánhangzók tovább-fejlődésének egyik útja → diftongusok → W. (A másik út a torokmagánhangzók → diftongusok → lágy magánhangzókká való egyszerűsödése.) 

Térjünk vissza: az ás igénk későbbi alakja a wás-wés. A vájt is wáj-nak kellene írnunk (de szerintem az ajtóhoz nincs semmi köze). Hol maradtak fenn mindmáig (a lágy magánhangzókkal párhuzamosanJ) az ősi torokmagánhangzók? A héberben. Akkor ott kell keresnünk valamit, ami szintén ÁS – de torokhanggal kezdődik. Íme, az s = moly. Ez a magyar ás, és a későbbi wás(ik)-wés szavunk közös eredete. 

Es(ik) az eső. Finnugor: vogul (= manysi) esz- = (madár) leereszkedik, zürjén (= komi) usní, votják (= udmurt) us = esik – ha ezek magyar fonetika szerint is helyesen olvasandók, akkor rokonszavak. A héber esed = vízesés és a gesem (a g- csak előrag) = eső – habár bővített szavak, ezek is. Finnugor lesz itt az eredet – csak a kételyek... Milyen anyanyelvű gyűjtők, milyen kiejtéssel rögzítették e nyelvek szavait, amiknek saját írásuk se volt? – ki tudja ezt ma már ellenőrizni? Az S/Sz kezdetben nem is vált szét, s a kül. nyelvek írásában még akkor se biztos, hogy van két betűjük, ha már kettévált... Ja, a finn wesi (kiejtés weszi) = víz és eső – de az „esik” egészen más: satá.

Mit jelent a magyar és: több is van – is: ez is az – ős: az volt, de már régen. Hát ez a három szó, eredetileg, mind embert jelentettJ. Persze ezt bizonyítanom is kell... Vegyük előre az ős szavunkat. A FN nyelvészet szerint az ugor korból származik: vogul (= manysi) as = anyai nagyapa, mordvin otjse = nagybácsi, szamojéd jasze = apa, finn isä = apa. (Krizsa: a kiejtés isze, de innentől már csak én írtam ki a finn szótárból = ős, atya, apa.) A héber is (hn), isá (nn) = ember. A héber ảv (rövid á-val) = apa és ős – ez ugyan nem rokonszó, de bizonyság arra, hogy az apa és az ős, a finnnek, hébernek, ugyanaz a közös szó.

A magyar és rokonszava a finn usea (kiejtés: uszea) = sok, több, számos. A magyar is rokonszava a finn myös (kiejtés: müösz) = is, szintén – myöte = vele, mellé // ezt most a héberből rakom össze: mi = aki, ito = vele. Hm... Már sokszor elmondtam, hogy a finn nyelv sokkal közelebb van (egykor még közelebb volt) a héberhez, mint a finn a magyarhoz. Hozzáteszem, hogy az európai zsidóság legjellemzőbb fenotípusa (vörösses-szőke szeplős, világító kék szemek, keskeny orrnyílás) is kifejezetten északi. 


2018.07.20. 06:47 Idézet

Az XS és az SX gyökszavak következnek, de előbb egy rövid kitérő.

A gyökvázak jelentősége a történeti nyelvészetben olyan, mintha több tízezer éves, ma is érthető, könyvtárnyi írásleletet találtunk volna. Ezt tüntette el szem elől hivatalos történeti nyelvészet azzal, hogy ránkerőszakolta a „nyelvcsaládosdit”. Megköveteli, hogy elhigyjük (hisz tudományos érv, ok, indok nem létezik): a világ nyelvei egymástól teljesen függetlenül, különböző „alapnyelvekből” kialakulva jöttek létre. Ezzel sikerült dobozba zárnia a sémi nyelveket, azok betonszilárd gyökrendszerét, és kihajítani, még a gyökfogalmat is, a nyelvek kutatásából.  

Vegyük észre, hogy a hivatalos Történeti Nyelvészet (TNy), amibe a FN beletartozik - és az Összehasonlító Történeti Gyöknyelvészet (ÖTGy) között semmiféle kapcsolat nincs. A TNy a nyelvek kutatásának még az elvi lehetőségét is 6000 évre maximalizálja. A gyakorlati lehetőséget pedig, olybá nyilatkozik, hogy a “tegnapi” hangfelvételeken kívül csak fellelt és meg is fejtett írásleletekre alapozza. (Jó is volna, ha ott, ahol írás se volt, és már élő beszélők sincsenek, bármire is alapozhatná – dehát mondani mindent lehet.) 


2018.07.19. 19:36 Idézet

RX: rá, rí (sír), (meg-, rá-)ró, ró (vés).

A reá, és a -ra, -re ragok. A Tótfalusi szótár megfelelő címszavát (rá) is átnézhetitek – én kivételesen nem a hivatalos Történeti Nyelvészet etimológiai „birkózásával” kezdek. Bár az R hang a természeti környezetben mindenhol hallatszik, az ember számára ez volt legnehezebben kiejthető – így őshang se lehet. Bizonyíték, hogy a kisbabák sose képesek kiejteni, de még a felnőttek egy része is „hraccsol”. (A kínai nyelvben nincs is R). E hang elődje meghatározhatatlan, kemény torokhang volt. Még nem mássalhangzó, de nem is a (nem az általunk ismert) lágy magánhangzók egyike. Az R beszédhang megjelenését az (utolsó) Özönvíz idejére, kb. 8000 évvel ezelőttre teszem.

A „rossz” R: a héber raá = rossz, róa = gonoszság → ráront, kiirt, rút, rínak tőle. S valóban, az RX gyökszavak közös értelme: rosszabbodik, valami rossz történik. Igeképző funkciójában (-xr) csak a ragozó nyelvekben jelent meg, s utóragként elhalványult már a „rosszabbodás” – de helyenként érezhető. Állítsuk párhuzamba a „közömbös” -xl és az -xr igeképzőket: szál / szár, szól / szór, tól-túl / túr, kelepel / kerepel.  A (bőg, sír). Az FN szerint hangutánzó. A héber ree = rivalgás – rokonszó.

A (vés), és a (meg-, rá-)ró. Finnugor származtatás: osztják rogatta (egy darabot levág), cseremisz roem (vág, vés). A héber rua = megrongált, riúa = rongálás. (Ugye, hogy nem kell és nem is logikus a képzett szavakat szétvagdosva, „elvonással” jutni a tőszóhoz?) 


2018.07.19. 05:15 Idézet

XR: ár, ár (szúr), ár(a), áru, ara, ár (terület mért.), erő, ér, (oda)ér, ér(ik), (meg)éri, ír, író (tejsavó), (gyógy)ír óra, őr, űr, ürü. 

Az ár a FN nyelvészet szerint az ugor korból származik: vogul tor (tó), osztják lar, jar (árterület). Orosz rokonszó nincs. A héber ará = átöntötte, -ömlesztette, kiürítette: szerintem ez a meggyőző eredet. Az ár (lyukasztó). FN szerint: finn ora = tüske, tövis, mordvin ura, lapp viorre (ár). Végső eredete talán indoeurópai: óind ará.” Távoli értelmű, de lehetséges héber rokonszó az ảri, ảrje = oroszlán (tüske-karmok, árt). Az ár(a) erdete FN szerint: finn arvo (érték), zürjén artalni (kiszámít). Orosz és héber rokonszó nincs. A FN származtatás helyes. Az ara (menyasszony) FN: valszeg ugor kori, de vitás, hogy melyek megfelelők: vogul oar (anyai rokon), osztják arseh (nővér gyereke), vagy osztják uorti (anya öccse). A magyarban ar volt a kezdeti alak, és nőági férfirokont, utóbb menyet jelentett. Az ara szó a nyelvújításkor kapta mai értelmét. A héber arai = ideiglenes is csak távoli rokonszó lehet – a menyasszony-állapotra. Az ár (ter. mérték: 100 m2). Francia eredetű, a mértékreform (lásd méter) vezette be a latin area (terület) szóból. A latint azonban az arám (a héber tájnyelve) nyilván megelőzte: ảr’a = föld – szerintem ez lehet az eredet.

Az erő a FN szerint ótörök eredetű: ujgur, kun erk (erő, hatalom), kirgiz erk (kény, akarat). A magyarba (kikövetkeztetett) *erig alak kerülhetett, amelynek szabályos fejleménye az erő.” A héber erech = érték és ér = éber, élénk nem rokonszavak, de az ari = oroszlán, az lehet. Az ér (vékony folyás). Finnugor: osztják ler (gyökérrost), votják szer, cseremisz ser (vérér). de lehet, hogy az eredet egy másik ágról: zürjén sor, votják sur (folyó, patak). A héber orek = ér, levél erezet, vér-ér. A sur = sor, sorozat (öhasonlításul a zürjén, cseremisz, votják szavakhoz). Az (el-, oda-, meg-) ér. A FN nyelvészet szerint valószínűleg ótörök jövevény: türk, csagatáj ir-, oszmán er- = elér. Lehet finnugor is: vogul szartit, cseremisz szüran = érint – de mindkét esetben megoldatlan a hangfejlődés.” Megér annyit: finn arvo és a héber erech = érték. Érik a gyümölcs (talán): héber or = fényes, ore = leszed, letép. Valami (pl. baj) éri: erúa = esemény.

Az ír (írás). Tótfalusi: régebben fest, rajzol értelmű volt. FN nyelvészet szerint ótörök jövevény: csuvas sir (innen a mongol jiru = fest, ír). A héber sír = ének, vers, surá = sor, sorozat, ír = város – mindhárom kapcsolatos értelmű, de nem rokonszó. Finn és orosz rokonszó nincs. Az író (tejsavó). A FN nyelvészet szerint ótörök, csuvasos jövevény. Más török szavakból (pl. baskír jadma) feltehető egy ma már nem lelhető (kikövetkeztetett) ócsuvas *irag (író) szó → (gyógy)ír. FN szerint vitatott eredetű. Tótfalusi: valószínűleg ugor kori: vogul tér = orvosság, vagy lehet az osztják ler = gyökérrost, régi gyökér jelentéséből: gyógynövény gyökeréből készült orvosság. Héber rokonszó lehet az ará = átöntötte és az erúj = leöntés, amik mind az író (tejsavó), mind a gyógyírok kinyerésére ráillenek.

Az óra (időpont és időmérő). A latin hora (óra, időszak, időmérő eszköz) átvétele – a szókezdő h a hazai latinban elmaradt. A latin forrása a görög hóra = évszak, hó(nap), óra volt. Az oroszban nincs rokonszó. A héber orlogin = falióra jövevény. Az őr. A Tótfalusi etimológa szerint: Alapja valószinűleg az őriz, amelynek őr- töve az őröl, örvény, őrül szavak ótörök eredetű, és forog jelentésű tövével azonos. Az eredeti értelem tehát kering, köröz lehetett, ami az őrzésnél szokás. Héber rokonszó az ér = éber, élénk. Szerintem ez a magyar őr szó eredete.

Az úr. Talán finnugor eredet: finn uros = hím, kan, urhoon (férfi, hős), lapp varesz (hím állat). Lásd még ország. A héber oresz = földet bérel, erec = föld, ország – úr = fény, tűzJ. Ez az úr szó eredete. Az űr. A FN nyelvészet szerint ismeretlen eredetű – az űr elvonás az üreg vagy üres-ből. Orosz rokonszó nincs. A héber ár = kiürítette rokonszó, ez az űr szó eredete. 

Az ürü (herélt juh). Tótfalusi etimológia: ótörök, oszmán irk, kirgiz irik (ürü). A magyarba (a kikövetkeztetett) ótörök *irig kerülhetett. Rokonszó a héber ore = letép, leszed. 


2018.07.18. 06:44 Idézet

NX: na(-hát, -de), no(-csak, -no), (-mi), ne(-sze), ni! (nézd-ből) ne! nem, Noé, Noa, nő, nő(l).

Az indulatszavakat és előtagként való szereplésüket a Tótfalusi szótár egyenként magyarázza – én egyben vizsgálnám a jelenséget. Az N és hangváltozása, az M, nagyon sok összetett névmást és határozószót alkot a magyarban. Más nyelvekben nem is mindig találjuk a megfelelő rokonszót, de az N/M mindenesetre jelen van. Közös eredetük egy ősi torokrezgés, aminek mindig figyelemfelkeltő szerepe volt. Ennek lett utódja az N, immár beszédhang. Sokkal későbbi a „fent” (szájban) képzett ajakhang, az ugyancsak rezgetett (zöngés) M. Tehát az NX flektált alakjait (na, ne, né, ni, no, nu), amik összetett névmások és határozószók előtagjaivá váltak, én továbbra is indulatszavaknak tekintem. Mivel az indulatszó nem gyökszó, nem is képez bővített szavakat és azokból szóbokrot sem.

A nem – tagadószó. Oroszul nyet. A Tótfalusiból: a ’nem’ finnugor eredetű: vogul ne-, osztják, zürjén nem-, votják no. Csakhogy ezek csak névmásokkal együtt fejeznek ki tagadást, hasonlóan a magyar se- előtaghoz: se-n-ki (Krizsa: mint-nem-aki). A nem ne változata az uráli nä (ez) névmásból ered, amely a mi? jelentésű m-mel bővülve lett nem. (Krizsa: a héberben ez egyszerű és egységes: mi = ki? aki – ma = mi? ami A nem szerkezete tehát: ne-ami. Noé a bibliai ffinév, Noa egy manapság használt női név. A Tótf. szótár a novaszőlő és bor eredetét magyarázza – én ehelyett a noa héber jelentését adom meg: mozdulat, moccanás.

A – vagyis az n hang a régebbi  magas magánhangzókkal (mert az ö és ü nagyon fiatal) – igazi nemzetközi szó. A finn nainen = nő, a na-isten (nő-ember-ad) = női. A FN nyelvészet szerint az uráli korból származik: vogul ní, osztják, mordvin ni, szamojéd né (nő, asszony, feleség). A magyar szó a fő-feje tőtípushoz tartozik, de a neje és nője nem ugyanaz. Az asszonynévi -né valszeg a neje rövidülése (nej → nei → né). A héber is (hn) / isá (nn) = (ffi)ember / nő. Nasi = női, nasim = nők. Láthatjuk, hogy az nx a nő megkülönböztetése az ’ember’ szó elején. De miért? Mert az emberek közül csak a nő az, aki „nől”: szaporodik és (fel)növel.

Itt a sora a (l) igének. A nől, a növekedés az eredete minden életnek. A FN nyelvészet szerint a nő(l) ismeretlen eredetű – akkor az előbb miért adtak meg 4 + 1 (a magyar) nyelvbőlJ. Ez pont a nő-fogalom – egy igeképzővel.   

NyX: nyí (nyivákol), nyű (féreg), (el)nyű. A nyű (pl. légylárva) származása a FN szerint: vogul njink, osztják nink (nyű), lapp njivnja (apró rovar). Nem egyszerűbb (mert ragozatlan, és ősi) a héberből, ahol a nia = mozgatás, mozdulat, billenés, és a nóa = moccanás? A nyű (elnyű) ige a FN nyelvészet szerint uráli korból származik: vogul njüv- (tép, cibál), finn nükie (cibál, szakít, kopaszt), szamojéd njelem (kihúz) → de ez azt jelenti, hogy lenyeli. A vogul nyűv az igazi, ami a magyar nyű, csak továbbképezve... Héber és orosz rokonszó nincs. 


2018.07.17. 15:07 Idézet

XN: én, ín, ón, ön, őn (hal), un, ünő. Az én. FN: uráli korból: vogul em, osztják me, mordvin mon, finn minä, szamojéd mon, szelkup man = én. A héber ani = én (éni). S mivel a héber n-je az őshang, az m pedig a fiatalabb váltóhang, a FN származtatás biztosan téves.

Az ín a FN szerint uráli vogul tän, osztják jan, zürjén szen, szelkup ten (ín, ér). A szókezdők a magyarba nem kerültek át. Krizsa: Persze hogy nem, hiszen az s/sz ős-sémi előrag (mint, ami jelentéssel). Az oroszban nincs – és a héber on = erő csak közvetve rokonszó. Hogyan? Lássuk: a szelkup ten → t’en kb. te-erő, az osztják jan pedig → j’an, jó-ér / erő.

Az ón. A finnugor: vogul olen (ezüst), osztják olna (ólom), cseremisz volne (ón, ólom). A héber on = vagyon, de sem az ónnak, sem az ólomnak nem közvetlen rokonszava – amik az oroszban sincsenek. Azért még kutakodjuk: az ón (egy módosulata, mint katalizátor) elporlaszthatja az óntárgyat. Nem így az ólom, amelynek héber rokonszava olám = világ, örökkévalóság – szóval nagyonis stabil. Az ön(maga). A FN nem ad példát. A héberben nincs rokonszó, de önözés sincs (csak tegezés). Az oroszban van önözés, de rokonszó ott se. Mégis ez lesz jó az ön-magára: a héber on = erő. (Az ö és ü a legfiatalabb magánhangzók.) Az őn (hal). A finnugor: zürjén szin, mordvin szenjej, finn seünes (pontyféle). A feltehető (kikövetkeztetett) *szevne szókezdője eltűnt, a szótőben evn → eün → őn változás. (Krizsa: az ősnyelv sémi előragjait itt az s/sz-t = ami, olyan – sok nyelvben feleslegesnek érezvén, elhagyták.) Ja, és a héber rokonszó (lévén e pontyféle nagy erős ragadozó hal) itt is az on = erő lesz. Az őnhal neve sem a héber nagyszótárban, sem az orosz kéziszótáramban nem szerepel.

Az un a FN nyelvészet szerint ismeretlen eredetű. Valószinű megfelelője a héber uná = sanyargatott, kínozott. A szónak sem héber, sem orosz rokonszava nincs. Az ünő a FN nyelvészet szerint ótörök eredetű: kun, oszmán, ujgur inek = tehén. A magyar szó egy ősi ineg alakból vezethető le inő, majd labializációval (ajak csücsörítéssel) ünő formában. (Krizsa: nem az inek- és ineg-ből, mert „minálunk” nem tehén – habár a tehénkét is lehet szeretni.) Emlékezzünk a nőstény szarvast üldöző, majd a népet hazájába vezető csodaszarvas mondájára. Az ünő héber rokonszava ismét az uná = sanyargatott lesz – míg az ineg = gyönyörködtet és az enek = ajándék.

XNy: anya, íny. Az anya. A FN Az uráli korból – a rokonnyelvi megfelelők többnyire nőrokonokat jelentenek (pl. ángy). A héber anijá = sírás, aná = válaszolt (reagál) nagyon ideillik – de N/M hangváltozással az em, ima = anya, anyu is lehet rokonszó. Az orosz maty = anya. Az íny FN rokonszavai: zürjén an, finn ien = foghús. A fogínyt régebben az ízlelés szervének tartották. Orosz rokonszó nincs. A héber íny? Mindenesetre van benne ni amit ny-nek is lehet ejteni: hanicháim (ennek csak kettős-száma van) = íny. Ha lágy h volna az elején, ami alig hallható, jobban passzolna – de az fel is erősödhetett. A hanich (egyesszámban) = növendék – szóval a növedék a fogak körül? Az lesz...


2018.07.16. 06:18 Idézet

Folytatás. XL gyökszó még: az öl (elpusztít) A FN szerinti rokonszavak: vogul eli- = ölni fog, osztják uel, votják vij- = öl. A héber olá = égő áldozat, vagyis: felszáll. (Ez a levágott állat egy kis része volt, ami a mennyekbe... a többiből a gyülekezet lakomázott.) Habár az igazi ölésre (nem szent áldozásra) szavuk is külön van: horeg = megöl. (Igen, ez is rokonszavunk: harag).

LX: le(felé), le! (vele) lé, ló, lő. A le főként igekötő. Bizonytalan eredetű, FN származását csak a cseremisz level = alsó rész – eleje támogatná. Az egybeírt héber előljáró: l’-, la-, le-, lo- = -nak, -hoz, -ra, -ni – világos, hogy ez a magyar le igekötő elődje. Emlékezzünk, hogy az el igekötőnkhöz is van, nagyon hasonló funkciójú előragjuk: el- = -hoz, -hez, -höz, -nak, -nek. (Pedig a hasonló értelmet létrehozó gyökfordulás – az amatőr nyelvészkedők tévednek – kifejezetten ritka.) A le! (ne legyen) héber rokona lo = nem! ne! és az arám la = nem! 

A (leve) Az FN nyelvészet rokonszavai: finn liemi és vogul lem = leves, votják lim = édes lé, cseremisz lem = húsleves. A FN előzményekből szabályszerű a lev- tő és a régi lév alak. A héber lảá = lenyelte, lóa = garat, Ez a valódi eredet. (A héber limón = citrom – vándorszó.)

A , lövés. A FN: vogul leu (dob, vet), zürjén liini (lő), finn lyödä (üt, ver). A dob → lő jelentésváltozást a vadászat és hadakozás fejlődése okozta. Héber rokonszó a lóa = kráter, garat. Ez a legősibb – a lé-vel közös lövő.

A . Ugor korból: vogul ló, luv. Az átvett alak lovu lehet – az átmeneti lou-ból fejlődött ki. (Nem! A lou (ha egyáltalán, de honnan-hova?) az átvett szó, nem a lov! Mert a v itt is csak w lehet, az meg pont az ou kettőshangzó volt.) Az orosz lósagy = ló. Távoli héber rokonszava esetleg az ole = felszáll, bevándorol. 


2018.07.15. 21:27 Idézet

XL: al-, alá, ál (hamis), el, elé, elő, él(ő), él(es), ól, öl(e), (meg)öl, ül. Az al a magyarban főleg összetételek előragja. Képzett származékai az alá, alatt, alól. A FN nyelvészet szerint az uráli korból ered: szamojéd alyn, osztyák il, votják ul, mordvin al, észt ala = alsó rész. A héberben egybeírt előrag sokféle jelentéssel. Ide vonatkozók: l- = -on, -en, -ön, -ra, -re, rá (de a -ról, -ről is: pl. alól). Ez valójában, a torokhangú miatt, az összes fenti szó eredete. De vigyázzunk, ez kétarcú előrag. A héber ál = magasság (amit ugyanúgy írunk, csak a kiejtés hosszabb). S az lá = megnőtt, felülmúlta, feljebbment, felszállt. Tehát az ősi torokhanggal még az alatta-föléje viszonylatot képezik le.

Az el (főleg igekötő). Ez a héberben is előrag: el- = -hoz, -hez, -höz, -nak, -nek. Az elé héber rokona ugyanaz, mint fent, most a -nak, -nek értelemmel. A FN nyelvészet szerint az elé és elő el- tövének eredete: vogul (manysi): élen, finn edellä = elől, osztják íle = előre.

Az ál a FN szerint ótörök eredetű: ujgur, csagatáj, oszmán-török al = csel, csalás, rászedés. Kissé távoli rokonszavai a héber alúv = silány (nem igazi) és az ilá = ürügy (ál-ok).

Az él (élő) a FN szerint az uráli korból való: votják ul, cseremisz el, finn elee, lapp ellet, szamojéd jíle, szelkup ili = él. A héber ole = nől, felülmúl, sikerül, el = erő, isten (általában), ili = felső,  éla (arám) = fenn. A torokhang (kék) mindig a legősibb eredetre utal. Él (éles) Valószínűleg ugor kori: vogul ilem. Hát ez kevés – orosz, török, héber rokonszó sincs.

Ily (ilyen) Tótfalusi etimológia: „Az ez mutató névmás e tövének i változatából jött létre -l ablativusi (eltávolódást jelentő) raggal, amely utóbb palatalizálódott (jésült: j-vel ejtődött együtt). Megpróbálom máshol követni a szót: a finn tällainen = ilyen, az oroszban takój = ilyen, olyan – de egyik se rokonszó. A héber ka-ze, ka-zot = ilyen (lefordítva: „mint-ez”, hím- és nőnemben). Igen, a héber ze = ez. S a Tótfalusi szótár valahol erről is tud: „A z elem külön névmásképző.” Aha! Csak egy baj van: a Z a legújabb mással-hangzó. A délvidékről jött és max. 2-3000 éves lehet. Szóval, nem az ez mutató névmásnak volt e, i, o változata – hanem fordítva. Oly (olyan) Tótfalusi: „Az az névmás eredetibb o tővéből ered -l ablativusi (eltávolódást jelentőJ) raggal, amely palatalizálódott (jé-vel ejtődött).

Az ól. A FN nyelvészet szerint ótörök eredetű: ujgur agil, oszmán agil = karám, altáji, tuvai aul = falu. A magyarba agul forma kerülhetett, amelynek szabályos származéka az ól. Krizsa: nem az került és nem „szabályos”. A héber agál = kerekítette (bekerítette). Ilyen lehetett az „ótörök” karám – ami nem ól. Az ólnak ugyanis teteje van (tehát házféle), a karámnak meg nincs. De azért megvan az eredet: a héber ole = bemegy, olel = gondoz.

Az öl(e): ülő ember combja és hasa közötti hely / női szeméremtest / és hosszmérték: a kitárt karok távolsága, kb. 1,9 m. FN szerint finnugor eredetű: zürjén szil, votják szul, mordvin szel, finn szüli = öle, ölelés. A szókezdő a magyarban eltűnt.” (Krizsa: persze hogy eltűnt, mert a s/sz csak egy ős-sémi előrag volt:az ami, ahová, ahol” jelentéssel). Az öl(e) héber rokonai ugyanazok, mint az ólnak: ole = fel-, bemegy, olel = gondoz. Tehát a két szó eredete közös.


2018.07.14. 21:28 Idézet

XK: aki, akó, ék, eke, ok, ők, ük. Az aki finnül joka, kuka, ken. Joki = folyó, joku = valaki, vmelyik, némelyik, jokin = valami, vmilyen, vmelyik – kuka = kicsoda, aki, kukin = mindenki – ken = kicsoda? Orosz kotórüj, kto = aki, kto? = ki? Szlovák kto, ktorí = aki, kto? = ki? A héber mi = ki? aki (ma? = mi? ami). Ezek közül melyik a legrégibb? Nincs olyanJ – vagyis ezt, az itteni adatokból, nem tudom megmagyarázni (majd az XN-nél).

XM: ama (amaz), ami, eme, ám, íme, ima. Ama, ami – héberül ma se = az ami. Finn: joka, mike = ami. Ám: a héber im = ha (feltétel). Eme: finn, orosz és héber rokonszót nem ismerek. Íme – lehetséges héber rokonszó, de N/M hangváltozással: hine (lágy h) = íme, itt van. Ima. A héber em = anya, de azonos alakkal is van: ima = anyu (ami a szó eredete is lehet: jaj, anyám! segíts anyukám!)

KX: ki? ki(felé!), kő. Ki? A finn kuka? ken? = ki? Az orosz kotórüj? = ki? – kto = ki? aki. Szlovák kto, ktorí = ki? aki. Török kim? = ki? A héber mi = ki? aki (jé, ez meg m-mel van!). A finn ki(felé) = ulos! (nem rokonszó). FN: ugorkori vogul kün = kifelé, osztják kim = külső rész. A szlovák von = ki! – ez se rokonszó.

A . A FN vogul kü, zürjén ki, mordvin kev, finn, észt kivi (kő). A héber koev = fájó csak távolról emlékeztet a kőre. Az even = kő. Ez aztán nem hasonlít! Csak az a feneség, hogy a ke’-, ke-, ka-, stb. egy gyakori sémi előrag, ami végleg fel is ragad egyes szavakra. Az új jelentésű szónál pedig még az azonos nyelvűek se mindig vannak tudatában, hogy előragos is lehetett. S a régen eltávolodott, ragozóvá vált nyelveknél – amikben fennmaradtak / vagy ahova átkerültek – ott biztos, hogy fogalmuk se lesz – k’even = mint-kő (úgy fáj), avni = kőkemény.

MX: ma, mi? mi (mink), mű. A ma szónak se finn, se héber rokonszava nincs – és a FN nyelvészet sem ajánl semmit. A mi? kérdőszó héber megfelelője: ma ze? = mi ez?

Mi (mink). A FN, uráli korból: votják mi, finn me, vogul men = mi – az osztják min és a szamojed me = mi ketten. Oroszul mü (az i torokhangja) = mi. A héber szónál: ánu, ảnáhnu = mi – kicsit nehéz belátni, de (N/M hangváltással) van köze az előzőekhez. Lásd az XN-nél. A Az FN szerint talán az uráli korból származik: szamojéd mis, meama = csinál. Héber, török, orosz rokonszó nincs. Igaz ugyan, hogy ezek is „csinált”-nak nevezik azt, ami művi. 


2018.07.13. 19:24 Idézet

XH: ah! ahá! eh! éh(kopp), oh! uhu.

Az éh (éhes). Rokonszavak: a héber ochel = étel, achilá = evés, achlán = falánk. Az uhu rokonszava a héber óah = bagoly.

HX: ha, he? hé! hiú, hó, hó(nap), hő, hú! hű! hű(ség). Ha (feltéve, majd akkor). A héber ha (lágy h és alef) = de, hiszen, akkor. FN rokonszó nincs megadva.

A hiú szónak finn, orosz és héber nyelven nincs rokona. A FN nyelvészet semmilyen adatot nem közöl.

A FN urál kori rokonszavai (Tótfalusi etimológia): votják kim (dér, hó), szamojéd chav (a hó kemény felső rétege). Magyarázatot ott kereshetsz – de szerintem teljesen elfogadhatatlan. Héberben csak távoli értelmű rokonszó van: havu (B/V) = elrejtette, hubá = rejtett (hová lett? a hó mindent betakar). A (hónap) urál kori rokonszavai: osztják huv, mordvin kov, finn kuu = hold és hónap, szamojéd ki = hold és hónap. A szóeleji k → h (szerintem is) szabályos hangváltozás. A héberben: hódes = hónap, hadás = új, hulád = megszületett (az újhold).

A a FN nyelvészet szerint ismeretlen eredetű. Héber rokonai: hom = hő, hov = öl(e), kebel.

A szót a FN nyelvészet magyarnak tartja. Héber rokona (B/V): hibá = vonzalom, szeretet, hová = kötelesség. Az XK és a KX gyökszavai következnek.

XJ: aj! ej! éj, íj, új. Az éj. A finn üö, észt öö, lapp jijj, osztják ej. A héber é(j)fa = sötétség, é(j)fo  = hol van? Az ősi torokmagánhangzók, mikor lelágyulnak, előbb kettőshangzóvá válnak. Az íj. Az FN nyelvek között a finn a legősibb. A délebbre élő (ugornak nevezett) nyelvek egészen más kategória. Ezeknek 5-6 mássalhangzóval bővebb a hangkészletük, mint az északiaknak. A FN nyelvészet rokonszavai: osztják jógel, mordvin jonks, finn jousi, szamojéd jinta = íj. A héber aja = ragadozó madár: lecsap a magasból és „felszúrja” a zsákmányt. Ez is lehet az íj szó eredete – de inkább az oj! jajkiáltás. Az új FN rokonszavai: észt uue, cseremisz uu, mordvin od = új. A mordvin od egészen másféle, valami másra hasonlít: a héber ad = zsákmány és az od = még (új zsákmányt?). A hadás = új – ez nem rokonszó, de a hódes = hónap, és a hulád = megszületett (az újhold).

JX: jé! jó, jő (jön). A  a FN nyelvészet szerint az ugor korból: vogul jomasz, osztják jam (jó). Az átvett ősi (csak kikövetkeztett) alak *java vagy *jova lehetett. (Krizsa: Mivel ez a v biztosan w, ami egyáltalán nem őshang, a kikövetkezetett alakok szerintem tévesek. A héber a jảm = nagy tó, tenger. S ennek köze van a „jó”-hoz. Egyrészt a szóeleji T → J bár ritka, de ismert átmenet, másrészt a héber tov (B/V), arám táv = jó, tub’á = elsűllyesztett, tav’á = elmerült, vízbe fúlt.  (jön). Az ugorkori vogul juv, osztják joda = jön. Az orosz idjot (igyot) = jön. A héber jonek = szopós, új hajtás - szintén rokonszó.  


2018.07.13. 06:02 Idézet

További XGy gyökszavak. Az egy. A hivatalos etimológiával: „valszeg a FN eredetű mutató névmás (ez) e- tövéből...” – nem értek egyet. A finn üksi = egy → a szóbokrának tanusága szerint az egy-fogalom itt: „a különálló”. A szlovák rokonszó: jeden. Oroszul agyin – aminek az egyedül, csupán, ugyan-(olyan), egyedi, egységes, egyedülálló, stb. értelmeken túl a magyarban is meglevő határozatlan névelői funkciója is megvan. A szláv és a magyar „egy” nemcsak rokonszavak, hanem igazi számnévként is viselkednek: „egy darab” az értelem. A héber ehảd, ahat (nn) = egy / ihá = egyesített, összevarrt. Ez az egynek ismét másféle: „a nagy egész” – felfogása.

Így / úgy. A finnugor leszármazással nem értek egyet. Szerintem itel-j → idel-j! / utal-j → udal-j! lehetett – hasonlóan, a héber ited = erre szán, utad = arra szán alakokhoz. GX és (Gy = Di/J) → GyX gyökszavak nincsenek. 

XJ: aj! ej! éj, íj, új. Az éj. A finn üö, észt öö, lapp jijj, osztják ej. A héber é(j)fa = sötétség, é(j)fo  = hol van? Az ősi torokmagánhangzó, az é kettőshangzóvá vált: lásd: finn üö.

Az íj. Az FN nyelvek között a finn a legősibb. A délebbre élő (ugornak nevezett) nyelvek egészen más kategória. Ezeknek már 5-6 mássalhangzóval bővebb a hangkészletük – ahogy a magyarnak is. A FN rokonszavak: osztják jógel, mordvin jonks, finn jousi, szamojéd jinta = íj. A héber aja = ragadozó madár: lecsap a magasból és „felszúrja” a zsákmányt. Ez is lehet, de talán inkább az oj! jajkiáltás az íj őse.

Az új FN rokonszavai: észt uue, cseremisz uu, mordvin od = új. A mordvin od egészen más szó – árulkodónak látom. Mert a héber ad = zsákmány és az od = még (új zsákmányt lát?).  A héber hadás = új – nem a rokonszavunk, de a hódes = hónap, ami az újhold-dal kapcsolatos.

JX: jé! jó, jő (jön). A . A FN nyelvészet szerint az ugor korból: vogul jomasz, osztják jam (jó). Az átvett (csak kikövetkeztett) ősi alak *java vagy *jova lehetett. Mivel ez a v biztosan w, s az egyáltalán nem őshang, a kikövetkezetés szerintem téves. A héber a jảm = nagy tó, tenger. És ennek köze van a „jó”-hoz. Egyrészt a szóeleji T → J átmenet bár ritka, de ismert, másrészt a héber tov (B/V), arám táv = jó, tub’á = elsűllyesztett, tav’á = elmerült, vízbe fúlt.

A jön. Az ugorkori vogul juv, osztják joda = jön. Az orosz idjot (igyjot) = jön. A héber jonek = szopós, új hajtás.    


2018.07.12. 14:51 Idézet

XG: ág, ég(bolt), ég(tűz), ige, iga. Megjegyzés: a G az egyik legfiatalabb beszédhang – természetes, hogy az északi FN nyelvekben G sincs. Az ág FN rokonszavainak a karél-finn hanka = evezővilla és a vogul (= manysi) tog, tag = ág szavakat adták meg. Az ég (tűz) cseremisz (= mari): engem = lángol szavából olyan ősi tőre következtetnek, amiben a nyílt e után nazális mássalhangzó volt – s hogy ebből a G szabályos fejlemény. Az ég(bolt) FN rokona a zürjén szünöd = levegő, és a finn sää = időjárás (...??) Mindhárom: az ág, az ég(bolt) meg az ég(és) közös héber rokonszava az: og / ogel = kört ír le, körbevesz / kerekít. De mi lehet közös az égbolt és az égés között? Hát a villámok, meg a Nap melege → a régiek úgy gondolták, hogy az egekben tűz van.

Az iga eredetét a hivatalos etimológia szerb-horvát, szlovén igo = járom szóban látja. A héber igel = kereket hajt, agalá = szekér – amit iga-vonók húznak. Az ige a Tótfalusi etimológia szerint ótörök eredetű. A mai török nyelvekből nem mutatható ki, de a mongolba átkerült az üge = szó, beszéd. Mai magyar jelentése először a 17. századtól mutatható ki. (Krizsa: de vajon miért kellett egy 17. sz.-i nyelvészeti kifejezést a mongolból – ahol nem is azt jelenti – behoznunk? Elárulom, hogy az ige szó azelőtt is megvolt ám „összekapcsol” értelemmel – és a szövés-fonás kézműiparban használtuk. Nos, egy ilyen újkori nyelvtani kifejezésnek, mint az ige, héber rokonszava sincs – ott ugyanis poel = csináló a neve.

XGy: agy, ágy, ágyu, egy, egyé! igyá! így-úgy, ügy (ez utóbbi vízfolyást, patakot is jelent, pl. Fekete-ügy). Kezdjünk az eszik, iszik – egyé! igyá! változatával. Lévén az ét / edd (edjél → egyél) / esz(ik) igazán ősi fogalom, a magyar nyelv az ősi T későbbi hangváltozásait: D, (DJ=Gy) → S → Sz-et is mind „igénybe vette”. Az ivás is nagyon ősi: it-al, idd (idjál → igyál), isz(ik) – hasonlóképpen. (További, bővebb magyarázatot láss az XW gyöknél.)

Az agy. A Tótfalusiból: valszeg FN eredetű: a finn ai(j)wo = halánték, agy (több példát nem adnak meg). Az aj- tő j-gy megfelelésére ma is van példa (jer-gyere). (Krizsa: ez nem ilyen egyszerű. A j-gy átmenet sok nyelvben, és nyelvek között is ismert.) A héber joled = születik, jeled = gyerek. S az L mitől változott R-re? Még egy szó kell: jored = lemenő (leszármazott). De eltértünk, az agy volt a téma. A héberben sincs rokonszó, mert ők a velőt nevezik agynak.

Az ágy A finn voude = ágy, zürjén volj = ágy, votják (= udmurt): valj = fekhelyül leterít nemezt, rénszarvasbőrt. Ezek mitől volnának „ágy” és nem, mondjuk, „alj”? Héber, de nem-rokonszó a mitả (az újabb T betűvel) = ágy. Ennek mélyebb értelme tényleg alj, mert a máta = lent, alul.

Az ágyú (régen álgyú) Tótfalusi szerint valószinűleg ótörök: ujgur altag, csagatáj aldag = eszköz, csel, csalás, s ezek szabályosan fejlődhettek álgyu-ra. És ha a 8. sz.-ban nem is járkáltunk Mongólia felé (mondjuk már rég a KM-ben voltunk)? Megpróbálom összehozni: a héber ảl = -rá + dijuk = pontosítás (célzás) → áldiju (álgyú). És ehhez nem is kellett puskapor. 


2018.07.12. 05:00 Idézet

De miért nem jó nekem az ellenőrzésre az Uralonet, vagy akár a nagyobbacska FN nyelvek szavait „beütöd - lefordítja” – egyenként keresgélő internetes szótárak?

Azért, mert nehézkes a kezelésük? Persze az is idegesitő... de nem azért. Mert így nem láthatom át egymás alatti sorokban - mint a szótárakban - a gyökszavak bőséges szóbokrát / nem kereshetem össze a különböző magánhangzókkal képzett gyökszavakat → nem tudok visszakövetkeztetni a genetikusan kódolt (velünkszületett) GYÖK-re sem. Igy honnan fogom megtudni, hogy a hanti és a manysi nyelvnek összesen 2oo szavacskáját gyűjtötték-e össze, pusztán hallás után a (azt se tudjuk milyen nyelvű) néprajzosok, mit hallhattak ki az öregemberek beszédéből, hiszen irásuk nem volt - vagy még 2oo-at se? EZÉRT KELLENÉNEK minden nyelvre a bármilyen kicsi szótárak.

Hogyan kerülhetett be a hivatalos nyelvészetbe (és iskoláinkba, az érettségi tételbe) akkora ostobaság, hogy „a szavak hangalakja és jelentése a beszélő közösség megegyezésén alapul”? Ez a dogma volt az „ősbűn”! Ebből ered a nyelvcsaládok feltételezése. T.i. az, hogy az emberiség külön-külön csoportokban kezdett volna beszélni (nyelvcsaládokat kialakitani). Ebből meg a másik dogma következik, hogy a nyelvcsaládok alapszókincse csak közvetlen érintkezéssel vehetett át más nyelvcsaládokból, u.n. jövevényszavakat. Tehát, ha a magyar nyelv az elmúlt 2-3 ezer évben sosem volt szomszédságban (vagy intenziv keresk. kapcsolatban) sémi nyelvű tömeggel (és nem volt), akkor nem lehetnek közös rokonszavaik sem. Ha mégis vannak, azok „véletlen szóegyezések” (úgyse tudja senki kiolvasni se a héber, se az arab irást). És ha ezerszámra vannak rokonszavak a magyarral, finnel, orosszal, akármivel? Akkor se tudod bizonyítani, még latin betűs átirással sem, mert sehol nem közölheted. A saját kiadású (saját pénzen kiadott) nyelvészeti könyvemet a magyar könyvpiac úgyse veszi át. Igaza van: tud. munka nem a könyvesboltokba való. Ki venné meg az ezer oldalas, szótárszerű gyöknyelvészetet, ha fogalma sincs róla, mi az? A hivatalos nyelvészet honlapjáról simán kitiltottak és kész. De ha mégis felteszem az internetre? Akkor, legalábbis úgy látszik, mostanában megint csak 1-5 látogatóm van naponta. (Persze, aki nincs bejelentkezve a honlapomra, mert még sose szólt hozzá – azt nem is számolja a gépJ). 

Folytatás: az XG, XGy gyökszavak következnek.   


[459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]

 

too young and innocent | an aegyo queen | twice | neo culture technology    *****    LÉGY A MAGAD ASZTROLÓGUSA! Regisztrálj oldalamra és én segítelek elsajátítani az asztrológia tudományát!    *****    Tanuld nálam az asztrológiát teljesen ingyen, vagy kérj részletes asztrológiai elemzést „BECSÜLET KASSZÁS” alapon!    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!    *****    Születési horoszkóp,3 év elõrejelzés,párkapcsolati elemzés ingyenes konzultáció,tájékoztatás az oldalon! kattints ide!!!    *****    Bûbájos Boszorkák - Charmed - Hírek - Extrák - Érdekességek - Charmed - Bûbájos boszorkák - Sok - sok infó - Charmed -    *****    Pénzkeresés az Interneten! Csak is kipróbáld, tesztelt módszerekkel, melyek tényleg fizetnek!    *****    Légy te is Farmasi tanácsadó! Kötetlen munka, befektetés nékül, minõségi termékek, jó kereseti lehetõség!    *****    Sztárok/Bulvár: Tudj meg friss pletykákat, híreket. Katt!    *****    Outsider - Gay - Creative - Rebel - Tolerant - Furry - Brony - Hipster - Gamer - Otherkin - Geek - Autistic    *****    Xtina Hungary - Minden, ami Christina Aguilera!    *****    Légy Te is AVON tanácsadó *** Nyereményjátékok *** Kereseti lehetõség *** Vásárolj kedvezményesen AVON termékeket!    *****    Nyerj ajándékszettet! Töltsd ki a kérdõívet és nyerj! *** Nyerj ajándékszettet! Töltsd ki a kérdõívet és nyerj!    *****    Jófogás Játékvásár - Jófogás Játékvásár - Jófogás Játékvásár - Jófogás Játékvásár     *****    FRPG ● FANTASY SZEREPJÁTÉK ●「ΒΛSMΛIW」 ● FANTASY SZEREPJÁTÉK ● EGY SZIGET + 24 MÁGUS ● FANTASY SZEREPJÁT&Eacut    *****    Itt megtalálhatod a legfrissebb híreket, cikkeket, képeket a Golden Globe- és Oscar-díjas színésznõrõl! Katt!    *****    Furry Fandom - Antropomorf Állatok - Furry Fandom - Antropomorf Állatok - Furry Fandom - Antropomorf Állatok    *****    Légy Te is AVON tanácsadó *** AVON termékek *** Kereseti lehetõség *** Értékesítõ kollégákat keresek *** sminkek    *****    Esküvõi meghívók! Mindegyik kézzel készült, egyedi. Gyere, nézd meg az oldalamat.    *****    A legfrissebb Anime hírek , mindennap anime ajánló , mondocon képek , és hírek. Csatlakozz közösségünkhöz!