Mellár Mihály tanulmányáról:
A magyar nyelv gyökszerkezetének alapjai.
Ez a cikk az Ősmagyar nyelvek honlapon (legalul) nyitható. A szerző (MM) felfogása, mint később látni fogjuk, igen sok tekintetben azonos az általam megalapozott Összehasonlító gyöknyelvészettel (ÖGy). Most csak a különbségekről fogok írni.
MM: „A magyar nyelv egy Post-féle formális rendszert alkot.” Ezzel a szerző egy jövőbeli internetes világnyelvnek matematikai rendszer analógiájára való megalkotását is várja / jósolja be. Az internetes közlekedőnyelv kialakulása szerintem is várható, s azt is biztosra veszem, hogy az (nem pont a magyar, de) gyöknyelv szerkezetű lesz. A világ sokezer nyelve azonban ettől sem válik majd feleslegessé, hanem (annyi-amennyi, nem minden nyelv) továbbra is fenn fog maradni. A földrajzi és kultúrális különbségeken kívül az emberi elme magasabbrendűsége a gépek felett – fogja fenntartani a regionális / nemzeti (bárhogyan nevezzed) nyelveket.
A legnagyobb különbség az ÖGy és MM felfogása között, hogy szerinte: „A gyököknek nincs valóság tartalmuk, csak lappangó lehetőségeket tartalmaznak.”
A gyököket MM is – bár kiemeli a mássalhangzókat – ugyanúgy, mint a jelenkori magyar gyökértelmezés, SZAVAKnak tekinti. Az általam megalapozott Összehasonlító gyöknyelvészet (ÖGy) ezzel szemben csak a MÁSSALHANGZÓ VÁZakat tekinti értelem hordozóknak, s kifejezetten alárendeltnek tartja a magánhangzók jelentőségét. A természeti jelenségeket kísérő hanghatások már az állatok számára is „érthetőek”, s ez az emberi tudatban is mindmáig megvan. Például: krr-grr, mrr, zz, ss, szsz, csss, t’t’t’, ktt, bb, trr, bhh, phh, nnn, mmm, táá, ijj! – van még sok. Ugye, egyiket sem kell magyaráznom, hogy mit jelentenek?
MM megengedi a mássalhangzók cseréjét akkor, ha felfedezhető az új szó rokonértelműsége az eredetivel. MM példája: KeR, KáV, GöR, GoLy.
Az ÖGy csak akkor enged meg bármilyen cserét, ha az őshangokat:
P, T, K/H, C/Cs(=TS/TSz), I/J, N/M, L s az R-nek egy torokmagánhangzó elődje.
a később megjelenő rokonhangzóikra (tehát az ismert hangváltozások keretén belül) cseréljük. Maradunk MM előző példájánál: a K az ÖGy szerint is felcserélhető G-re, de az R nem cserélhető V-re, és Ly(=Li/j) cseréje is problématikus. Az Ögy tehát az emberi beszéd több tízezer éven át történt kialakulásáról szól.
Az emberi beszéd újabb rokonhangjai:
1. Csak az afro-sémi felvándorlók hozták fel a zöngétlen P-ből zöngésült a B/V-t, és ugyancsak P-ből a zöngétlen F-et. Az F az európai ősember előrébb ugró szájberendezése, a rosszabb ajak-fog zár miatt késett. E négy mássalhangzónak: P/F és B/V, azóta a kereszthangváltozásaik is léteznek.
2. Európában differenciálódott a T-ből a zöngés D. De a T-nek egy másirányú leszármazás is volt: az S/Sz. Újkori, valszeg mezopotámiai fejlemény S/Sz-ből a Z/Zs.
3. Szintén újkori hangváltozás a kétféle zöngétlen K-ból, s a háromféle zöngétlen H-ból – a zöngés G.
4. A nehezen kiejthető, pergő R – bár volt egy torokhagú elődje – nem őshang.
Az I/J a mai napig felcserélődő magánhangzó-mássalhangzó páros.
5. Magánhangzók. Az európai ősember „rosszabb” gégeszerkezete folytán még alig (csak röviden, elkapottan) tudta kiejteni a mindig zöngés magánhangzókat. Az első magánhangzók (az A, E, I változatai) mind „kemények”, vagyis torokhangok voltak. A kemény I hang leszármazottja a sok helyen máig sem differenciálódott O/U. Ez Európában vált O/U/W triásszá – vagyis generált egy második V hangot (tó / touak / tavak – jó / jouak / javak, stb.) Csak az újkorban (pár ezer éve) és csak meghatározott nyelvekben differenciálódott az O-ból Ö és az U-ból Ü.
6. A magánhangzók lelágyulása sok nyelvben befejeződött, más nyelvekben viszont napjainkban is folyamatban van.
A beszédhangok megjelenésének geográfiai és időbeli sorrendjére
1. nyelv-földrajzi adatokból,
2. a babanyelv hangkészletének fejlődéséből és
3. a szavak második szótagjának kapcsolódási statisztikáiból következtettem.
Folytatás következik.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
